noorciusz

Mi van veled, Uszkár?



Március 4-én Los Angelesben a Dolby Theatre-ben tartották meg a 90. Oscar Díjátadó ünnepséget, a szakma legrangosabb elismerésének estjét. A host az idei évben duplázó Jimmy Kimmel személyében kelt életre. Az idei átadó szélsőségektől mentesre sikerült, ám a biztosra ment. A mostani díjátadó az idei legsikertelenebb díjátadónak bizonyult, hiszen "mindösszesen" 26 millió embert ültetett le. Vajon minek köszönhető ez a sikertelen siker? 

A főbb kategóriákban kijelenthetjük, hogy az akadémia tagjai nem okoztak meglepetést: legjobb színésznő kategóriában a mindig lehengerlő Frances McDormand győzedelmeskedett Margot Robbie helyett, legjobb színész kategóriában a végre díjazott Gary Oldman verte kenterbe a mezőnyt, a legjobb női mellékszereplő a zseniális Allison Janney lett, végül de nem utolsó sorban a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában pedig az általam dédelgetett és imádott Sam Rockwell került ki győztesen. A legjobb filmnek az ebihalfiú és a fogyatékkal élő putzfrau történetét, a The shape of Water-t ítélték, egyben a filmért felelős rendezőnek, Iñárritu és Cuarón haverjának, Guillermo del Toro-nak ítélték oda az elismerést. A filmet 12 kategóriában jelölték. 

Frances McDormand 1996-ban a Fargo-ban nyújtott teljesítményéért tartott Oscar-ral akkor

Matthew McCounaghey, Sandra Bullock, Meryl Streep és a győztes Frances McDormand az Oscaron most

Az est hangulatfelelőse Matt Damon "bestie-je", Jimmy Kimmel volt, aki szinte úgy viselkedett, mintha egy új epizódja lenne a műsorának az egész est. Kihagyhatatlanul érintette a megnyitó beszédében Harvey Weintstein-t, Donald Trump elnököt, az All the money in the World körüli, nagy port kavart bérezési ügyet Michelle Williams és Mark Walhberg részvételével. A tavalyi Justin Timberlake okozta lendület az idei évben nem kapott helyet a megnyitón. Sokkal árnyaltabb és óvatosabb viccelődés vette kezdetét az Oscar három órájában. 


"Ez a 90-dik díjatadó ünnepség....Aki ma nem írt történelmet, az szégyelje el magát"

Sam Rockwell

Kimmel egy kis játékot is kitalált, hiszen megígérte, hogy aki a legrövidebb beszédet mondja az átadón, egy jet ski-vel lesz gazdagabb az átadó végén. A bemutatón Dame Helen Mirren is segédkezett. A díjátadó leginkább a nők körül forgott, próbálták kidomborítani ezt, hiszen elég ha Frances McDormand köszönőbeszédét megnézzük, youtube-on jelenleg a 19-dik legnézettebb videó. Még érdekesebb az, hogy érzékelhető a túlzott óvatosság az Oscar részéről. A hagyományoktól eltérően például a legjobb női főszereplő díját nem Casey Affleck, a tavalyi győztes, hanem Jennifer Lawrence és Jodie Foster adták át. Affleck zaklatási botránya miatt nem volt jelen a színpadon, és a nézők soraiban sem. Frances McDormand második alkalommal vehette át az elismerést a -jogosan sok díjat besöprő - Három óriásplakát Ebbing határában című filmért. Ugyanezen filmért kapta meg díját Sam Rockwell is. 
A show zenés előadásokkal tarkítva élvezetesnek és különlegesnek is lett volna mondható. Mary J Blige az első aki a legjobb eredeti zene és a legjobb mellékszereplő díjáért is jelölték. Rita Moreno, színésznő ugyanazt a ruhát vette fel a vörös szőnyegre, mint az 1962-es átadó ünnepségre. Tiffany Haddish is egy 4000 dolláros Alexander McQueen ruhát viselt, már sokadjára, mikor Maya Rudolph-fal konferáltak a színpadon, egy elég humoros szám keretein belül. (Ajánlom Ms. Haddish SNL monológját, a ruha kapcsán. 3:22-nél kezdődik a lényeg) Rachel Morrison az első nő, akit operatőri munkájáért jelöltek az elmúlt 90 évben. Ágnes Varda, a legjobb dokumentumfilm kategóriájában volt jelölve, ezzel ő lett a legidősebb ember, akit valaha jelöltek a díjra. 

Ennyi izgalom, és mérföldkő ellenére hol romlott el a gépezet? Több, mint 26 millió ember nézte végig az átadót, ami relatíve nagy szám, viszont jobb napokban akár 40 millió ember is kíváncsian várta a díjátadót. Komoly üzletet jelent, és komoly presztízs is maga az átadó ténye, és az, hogy immáron 90 éve szolgálják a filmvilág javát. Felhígult volna? Vagy pusztán valóban már érdektelennek mondható a puccparádé?

Tiffany Haddish és Maya Rudolph

Tavaly októberben indult el a szexuális zaklatások korszaka, amely immáron fél évvel később félelmet, óvatosságot és sok feszültséget váltott ki Hollywood-ból. Harvey Weinstein csontvázai a New York Times oldalain előbukkantak és soha nem látott áradatot indítottak el a filmvilágban, a vörös szőnyegen, és akár hogy is, de ez az áradat beleszivárgott a társadalom legapróbb bugyraiba is. Sorra dőltek elő, azok a több éves, vagy évtizedes esetek, amelyek során szexuális zaklatás vagy szexuális erőszak áldozatai lettek nők, és férfiak egyaránt. Mira Sorvino állítása szerint, azért alakult úgy a karrierje ahogy, mert visszautasította a visszautasíthatatlan Weinstein-t. Ezzel a karrierje bánta. Legutóbb Brendan Fraiser vallott arról, hogy őt is zaklatták karrierje során, ez pedig olyan ellenérzést váltott ki belőle, amelyről sokáig nem beszélt. Visszavonult a rivaldafénytől, és a Paramount Channel családi filmes kategóriára száműzte magát. Weinstein után az egyik legnagyobb port kavaró esete az volt, mikor a pazar színészi képességekkel megáldott Kevin Spacey húzta ki maga alól a talajt azzal, hogy egy közleményben kért elnézést mindenkitől, akit a karrierje során megbántott viselkedésével, és amúgy meleg. A kenyeret és sikert adó House of Cards forgatását leállították, majd kirúgták - az Oscar reklámsávjában adták az új évad spotját Robin Wright-tal, Sean Penn bitang jó nő exfeleségével a főszerepben - és az All the money in the World című filmből is likvidálták, helyét Christopher Plummer-rel töltőtték ki, amely annyira sikeresnek bizonyult Scott-éknak, hogy hozott egy potya Oscar jelölést a legjobb férfi mellékszereplői kategóriában. 

Allison Janney és Oscar

Leginkább az figyelhető meg, hogy a nép és a nézők nem az Oscar bojkottját hirdették meg, hanem a képmutatás és a pucc bojkottját. Hollywood csak egy állomás ebben az egészben. Szinte tényleg minden héten kiderül valamelyik nagyon híres emberről, hogy a múltjában elkövetett szexuális tartalmú bűncselekményt. Nem azt mondom, hogy helyén van, ha valaki ilyen volumenű dolgot követ el, csendben marad róla, az áldozat pedig önnön magát hibáztatja a történtekért. Sosincs helyén ez a dolog, mindenképp meg kell fizetnie mindenkinek azért, ha ilyet követ el, szándékosan, hogy bántson valakit. Ha Hollywood-ra vetítjük le kicsiben, hiszen akár Afrikában, akár a Távol-Keleten, nap mint nap követnek el erőszakot nők ellen, van, hogy legitimizált formában, büntetés nélkül patriarchális berendezkedésben, akkor joggal mondhatjuk, hogy elég volt. Elég volt abból, hogy gusztustalan és még undorítóbb dolgok kerülnek ki a filmipar bugyraiból, kiszolgáltatott helyzetbe hozva ezzel másokat, ami kihasználásban és megaláztatásban maximalizálódik. Ez a tény, pedig hogy a torkunkon nyomják le a szaftos és elfogadhatatlan részleteket, bizony arra kényszeríti a nézőt, hogy demonstráljon. Mert elég volt. Jelen esetben azzal, hogy nem nézi meg az Oscart, mert ugyanmár! Minek? Csomó vásári majom ül össze egy nagy teremben, csak azért, hogy megmutassák kinek jobb a ruhája, vagy épp hogy hogyan versengenek az aktuális jelöltek. Már rég nem a film szeretetéről és a filmipar ünnepléséről szól, sokkal inkább torzult az arculat, és a gépezet már nem színvonalat nyújt a megfeleltetéshez és a fejlődéshez, hanem a pont fordítva. A rendszer akar megfelelni mindenkinek, ez pedig tudjuk, hogy lehetetlen vállalkozás. 

Odaáig nem merészkedtek, hogy az Oscar-ra is meghívják. Tonya Harding a Golden Globe-on

Valahol persze azt tudjuk, és mélyen, legbelül, gonosz vigyorunkat visszafojtva, valahogy örülünk annak, hogy Tonya térden vágatta Nancy-t. 

Tovább
0

Munkakronológia, Mi szükséges az egészséges körülmények megteremtéséhez?



Szeretek dolgozni.

Szerencsére, ezzel nem volt, és nem is lesz problémám, akár paradicsomszedésről, vagy akár irodai munkáról legyen szó. De más dolog dolgozni, és azt csinálni, amit szeretünk, amiért nem mellesleg még pénzt is kapunk. Eddig negyed évszázadom során sok-sok tapasztalatot szereztem, és sok-sok munkaélménnyel lettem gazdagabb. Volt benne intrika, ármány, öröm és szomorúság is. A legfontosabb amit megtanultam az az, hogy tényleg sosem szabad feladni, egy kudarc vagy egy hiba ne vegye el a kedvünket, hiszen az egészben ha csak a legkisebb pontot látjuk, akkor ne is várjunk pozitív végeredményt. Az egészséges munkahely egészséges életet és egészséges jövőképet biztosít, de ha nincs meg ez a feltétel, vergődni fogunk mint a partra vetett hal. Hisz ki ne akarná azt csinálni, amit szeret, és abból meg is élni. Az, hogy ennyi tapasztalatot szereztem ilyen rövid idő alatt mit sem ér, ha nem osztom meg a nagyérdeművel. Szóval mi is következik? Dobpergés. 

2008. május (Vagy lehet hogy 2009) Első munkahelyem

Utáltam. Utáltam az egészet. Az első munkám egy húsfeldolgozó üzemben volt. Diákmunkásként élveztem azt, hogy az elvégzendő munkáért pénzt kapok. Nem zseniális? 16 éves voltam, és nem sok társam osztozott abban az örömben, hogy diákmunkásoknak hívhatták magukat. Én, viszont igen. Havi 80-90 ezer forintokat kerestem. Sok látszatja nem volt a pénznek, de biztonságérzetet adott, az, hogy van. Ez még 2008 környékén lehetett, akkoriban teljesen más értéke volt. még a cigit is 740 forintért vettem, és a saját pénzemen. Elképesztő önállóságot adott, és magabiztosságot. Nem is értettem, hogy miért nem csinálja mindenki ezt? A munka javarészét szalag mellett dolgoztam, és mivel elvégeztem a feladatot, a többi ott dolgozó munkás is elfogadott, és barátságosan viselkedtek velem. Két műszakban dolgoztak, reggel 6-tól 14-ig a következő pedig 14-től este 22-ig. Amikor letetted a lantot, tudtad, hogy leteszed a lantot. Minket diákokat is megbecsültek, úgy éreztem mindennemű inger elkerült minket. Mivel a húst helyben sütötték, szinte korlátlan mennyiségű kaja állt rendelkezésre, akkor híztam meg olyan 70 kilóra, de minden falatját élveztem. Amit itt megtanultam az az, hogy a pénzért bizony meg kell dolgozni, és néha olyan munkát is el kell végezned, amit nem szeretsz annyira. De nem válogathat az ember, mert ha feladat van, akkor feladat van. Amit innen hasznosítani tudtam az a feszes munkarend, az alázatosság, és az hogy senki sem fiatal ahhoz, hogy dolgozzon. Aki pedig nem ért ezzel egyet, az csak kifogásokat keres, vagy csak lusta. Dolgozni sosem szégyen. 

Itt körülbelül másfél évig voltam diákmunkán. Tapasztalatnak jó volt, de teljesen máshogy képzeltem el az életem. 18 évesen szinte osztályelsőként érettségi után beadtam a felvételimet az egyetemre. Szeged és Pécs volt a befutó. Ha jól emlékszem Szegeden gazdálkodás és menedzsment volt az óriási vágyam, míg Pécsen gazdaságinformatika volt a megjelölt opció. Az utóbbi nyert, de szeptember elején bekattant valami az agyamban, és családi és anyagi támogatás híján nem mentem el. Ez visszatekintve egy óriási hiba volt részemről, legalább is most már annak tartom. Fiatal felnőttként két választásom volt, ülök és nem csinálok semmit, siránkozom az elszalasztott lehetőségeken, vagy dolgozom. Bármit. 

stuttgart munka reblog

Minden egyes paprikaszedés után így éreztem magam. 

2011. szeptember A való élet

Ez egy vicces sztori. Ugorjunk pár évet az időben. Itt volt egy kisiklás is, mivel egyetem után próbálkoztam a pénzügy és számviteli alapismeretekkel. Mondanom sem kell, hogy nem felelt meg az elvárásaimnak ez az irány. Életem első legnyomorultabb időszaka, Szó szerint anyám nyakán éltem, míg a környező osztálytársak körülöttem, mint kirepültek, volt aki elköltözött nagyvárosba, a zöme külföldre, én pedig...hát én velem nem történt semmi. Abszolút semmi. Így azt tettem, ami az alföldi munkásember számára a legegyértelműbb: kimentem a fóliába. Mit sem számítanak az érdemjegyek és a díjak, ha dolgozni kell. 18 évesen zöldfülűként ott szedtem szorgosan a paprikát és a paradicsomot, a többi asszony mögött loholva. Hihetetlen milyen teherbírásúak, te jó ég. Lehet, hogy egy nagyvárosban élőnek újszerűen hangzik, de ezek a nők, asszonyok, akik ezt űzik, a legstrapább és legmenőbb emberek az egész világon. Nyomják, mert nyomni kell, ha meleg van a fóliában és 45-50 fok, vagy ha húzni kell a fóliát -15- 20 fokban, akkor azt is megcsinálják. Nyavalygás nélkül. Mert edzettek. Mert megtanulták, hogy dolgozni kell, és az élet számukra nehéz. Ilyen emberek között tényleg a gettóérzés uralkodik el rajtad, és elmondhatod magadról, hogy téged az utca nevelt. Majd a szünetben, mikor ebédelsz, előkapod a hűtőtáskából az anyád által elkészített szendvicset, és természetesen megeszed. Egészséges-e így dolgozni? Szélsőséges hőmérsékletnek kitéve a szervezeted, állni és nyomni neki ezerrel? A legkevésbé sem, de ez is megtanít, hogy bármikor, amikor azt mondanád magadnak, nem bírom. Rájössz, ha egy kicsit megtolod, és nem a belső hangra hallgatsz, mégis sikerülni fog. Hiszen, miért hitednéd el magaddal, hogy nem vagy rá képes? Természetesen senki nem mondta, hogy ez egy könnyű dolog. 

stuttgart munka reblog

A csodálatos Stuttgart

Húha beköszöntött 2012. Remek év volt számomra így visszaemlékezve. Sok impulzus ért abban az évben, mind személyes, mind szakmai tekintetben. Nem beszélve arról, hogy ott volt ez a világvége pánik is. Mindenképp sorsfordítónak tartom azokat a hónapokat, amikor megszületett az elhatározásom - változtatok. Megújulok, és nem hagyom magam. A környezetemnek és magamnak is be akartam bizonyítani, hogy ez a döntés egy olyan döntés lesz, ami kitart egy életen át. Megadja azt a lökést, amire szükségem volt, és a választ az akkor feltett kérdéseimre. Nem álltam messze az igazságtól.  Maga a végeredményt nézve a legtanulságosabb évem volt. 

stuttgart munka reblog

A lap alján látható a Marienstrasse. Ott volt a lakóhelyem. 

2013. január Új lap

A helyszín Stuttgart Németország. Egy telefon, két hónap és fél napnyi vonatozás után végre ott voltam. A világ közepén. Jó emberek között, és szabadon 19 évesen. Azt az óriási tapasztalatot végre volt lehetőségem alkalmazni, és bebizonyítani, hogy nem vagyok olyan nyomi, mint ahogy magamat állítottam be. Nem sok hozzám hasonló fiatal lány mondhatta el akkoriban magáról, hogy külföldön él. Jó...nem álommunka, mivel csak szobalánynak vettek fel, de akkoriban azt gondoltam, hogy nem az a lényeg, hogy mit dolgozom, hanem hogy mi a célom vele. Emlékszem, ahhoz hogy kimehessek kellett körülbelül 40 ezer forint. Nem volt munkám, nem volt segítségem, így a ballagásra és a szülinapra kapott arany és ezüst ékszereket összeszedtem, és beadtam a zaciba. Ha jól emlékszem 32 ezer forintot kaptam érte, nem is értettem, hogy korábban miért nem jutott eszembe, hogy beadjam. Ez volt a fedezetem arra a kis időre, míg kint lehetettem. Csodálatos lehetőség volt, és a mai napig sajnálom, ahogy egy adott rossz szituációt helytelenül reagáltam le. Azt hittem, hogy én vagyok a legambíciózusabb és legmagabiztosabb lány, erre ez az egész eltérített, és bebízonyította az ellenkezőjét. Hagytam, hogy a rossz körülmények, és a szerencsétlen végkimenetel elhitesse velem, hogy nem érdemes tovább küzdenem. A barátnőm, akivel kimentem, másképp állt a dolgokhoz. Azóta is kint él, jó munkája és jó élete van. Nekem eddig 2/0. 

2013 május Nincs mit hozzáfűzni

Visszakuncsorogtam magam az előző munkahelyemre, amit otthagytam Stuttgart-ért, és lehúztam ott három teljes évet, egészen 2016 december 31-ig. Rövidre is fogom, mert elment egy pillanat alatt. Kommentár szükségtelen hozzá. Azt hittem megváltás lesz a 2017-es év, újult erővel indultam neki az évnek, de csak a frusztráltság és a baklövések jellemezték az elmúlt évemet. 

Tavaly dolgoztam recepción, pénzügyi cégnél, pultosként, kétkezi munkásként, eladóként, kutasként és a médiában is. Az átlagom az elmúlt évre vonatkozólag az, hogy 2 havonta váltottam munkahelyet.  

Közelebb jutottam ahhoz, hogy megtaláljam az álommunkahelyet? Vagy esetleg hogy kitaláljam, mit akarok az élettől, és mi akarok lenni? Közel sem. A sok impulzus mindenképp használt arra, hogy rájöjjek, mi az amit nem szeretnék. Ha Te is olyan helyen dolgozol, amit utálsz, vagy csak azért vagy ott, mert fizetnek érte, nem lehet kifogás. Nem egészséges, hiszen levertté, lehangolttá és depresszióssá tehet. Ne féljetek váltani, vagy továbblépni, megelégedni azzal ami jutott. Merjétek azt csinálni, amit szerettek, senki sem mondta, hogy könnyű dolog, de sose adjátok fel, hogy színészek, írók, műszaki szakemberek, hírolvasók, növényvédelmi szakemberek, geológusok, vagy gazdasági szakemberek legyetek. Persze, tudom, hogy végzettség nélkül senkivel sem állnak szóba, de hiába a végzettség, ha nem tudod, hogyan használd, és mit kezdj vele. Vannak ellenpéldák, tudok mutatni nem csak magán- de közéletben is. Sosem kifogás az, hogy ugyan, erre nincs igény, vagy ugyan, ebből sosem fogsz megélni. Én is keresem, és kutatom még magam, de a legjobb, hogy senki sem mondhatja azt, hogy nem próbálkozom. Hiszen ez is még jobb, mintha kuksolnék a Mama-hotelben, és várnám azt a lehetőséget, amiről tudom, hogy sosem jön el. 

stuttgart munka reblog

Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár nem, a legvégén mindenképp igazad lesz. /Henry Ford)

Tovább
0

Rövid elmélkedés a borúlátásról, avagy hogyan keressünk motivációt az életünkbe a Youtube-ról? 



Legszívesebben ki sem kelnék az ágyból.

Ismét egészséges gondolatok kavarognak a fejemben, amik csak azt érik el, hogy arra legyen ingerem, fetrengjek egész nap. Természetesen ennek a legcsekélyebb esélye sincs meg, hiszen megy a munka ezerrel, nem tehetjük meg, mi középosztályú réteg, hogy egy munkahelyen dolgozzunk, aludjunk, pihenjünk vagy éppen csak azt, hogy elmenjek a moziba. Már ott csücsül időtlen idők óta két ajándék jegy, amit kaptam. Hányszor volt rá esély, hogy elmenjek és felhasználjam ezt? ZÉRÓ! Ez az én hibám lenne? Van két jegy, oké. Pipa. Lenne is kivel elmenni, ez is okés. Viszont az időmenedzselésem a legborzalmasabbnak bizonyul. Ez nem csak azt eredményezi, hogy nem jutok el moziba, de egy folyamatot indít el. Mivel nem jutok el a moziba, szomorú leszek, elkeseredettnek és reménytelennek látom a helyzetem. A sok munka pedig csak abban segít, hogy bármi szabadidőm , ami csak van, fetrengve és nyálcsorgatva töltsem el. Hol ronthattam el? Azzal, hogy nem mentem egyetemre? Azzal, hogy nem költöztem el, mikor lett volna rá lehetőségem? Mennyiben határozza meg egy darab döntés azt, hogy milyen mederben sodródik tovább az életünk? Egészséges dolog azon gondolkozni, hogy elrontottuk az életünket, és rádöbbenünk arra, hogy egy mókuskerékben vagyunk, amiből nem tudunk kiugrani?

Mostanában azon kapom magam, hogy kibasznám az egészet az ablakon, és itt hagynék mindent a faszomba. Nem látom az érdemeimet, nem látom azt, hogy lenne bármilyen motiváció a jövőmmel kapcsolatban. Csak a szart látom, csakis azt, hogy hol a hiba, mi hiányzik, és mi lehetne. Alapvetően jelenleg a legrosszabb perspektívából látom az életem, és mindent ami körülöttem van. Nagyon menő ilyen fiatalon ilyen borúlátóan hozzáállni a dolgaimhoz, és belesüppedni a szarba. Mi okozta ezt? Likviditási zavar? Rossz ember közeg? Más hibája? Rossz döntések? Jelenleg is az életet, és az életem élem. Ennek most a legkevésbé sem vagyok tudatában, és érzem azt, hogy lassan lassan a nyakamnál van a nyomás, de nem tudom hogy merre ússzak tovább. Egyet tudok: nem arra akarok építkezni, amivel most rendelkezem. Eszembe jut az, hogy mennyien lehetnek akik ezt érzik. Ugyanazt érzik, amit én. Nem hibáztat senkit, nem sír senkinek, hanem csak tanácstalanul és kétségbeesetten lebeg a felszínen, és vár. Vár valamire, ami talán vagy megoldja helyette a problémákat és minden napfényes, jó és szép lesz. Vagy vár egy hullámra, ami megadja neki a kezdő löketet, ahhoz, hogy továbbússzon. Valamerre. Lehet, hogy nem arra amerre akar, de a hullám elmozdítja arról a helyről, ahol volt.

 

Rocky az életről és a pofonokról

Étel, diéta, sport, semmi nem ér annyit anélkül, ha a lélek és az ego nincs rendben. Furcsa dolog, és szokatlan dolog is kijelenteni, hogy teljesen másképp képzeltem el magam 10 éve. „Az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok.” Mikor 14 éves voltam, akkor kezdtem a középsulit, tele voltam élettel, vidámsággal és ami a leginkább hiányzik, motivációval. Új közegben és tiszta lappal kezdtem el, megismerve egy teljesen szokatlan közeget, amelyből négy év múlva sikerült a legjobbként eljönnöm. Most jöttem rá, hogy csak akkor kezdődött az igazi iskola. Szó szerint az élet iskolája. A legtöbb osztálytársam és csoporttársam már mind diplomás, nagy városokban, vagy külföldön élnek. Tettek valamit, amit magukért tettek. Hívjuk diplomának, munkának, nyelvvizsgának vagy akár bárminek, ami azt szolgálta, hogy az énképük és az egójuk, a mentális éhségük rendben legyen, és megveregessék a vállukat, hogy ez szép volt. Büszke vagyok magamra. Ugyanolyan feltételekkel indultunk. Én csak azt érzem, hogy valahogy nagyon elszúrtam.

Nemrégiben dolgoztam egy sörözőben. Mosogatnom kellett a poharakat, sima alapdolgok, normális bérezéssel, az egyik szombat este folyamán. Azt gondoltam, hogy amíg a többiek elisszák a pénzüket, én megkeresem ugyanazt az összeget. Tettem a dolgom, ahogy kell, nem figyeltem a külvilágra, jöttek mentek az emberek. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy lány torkaszakadtából kiálltja a nevemet. Mosolyog rám. Az egyik volt osztálytársam volt a barátnőjével. A lánynak a középsuliban átlagos képességei voltak, erős hármas. Nem beszélt túl jól semmilyen nyelvet, nem volt felhőtlen családi háttere sem. Önmagát felépítve kiment Angliába, és megcsinálta a maga szerencséjét. Megcsinálta, kész és pont. Nem volt, és nincs is erre ellenőrző, ami írkálná a tetteinkre mért osztályzatokat. Nagyon boldog volt, hogy láthatott, én meg tök hülyén éreztem magam. Én mint éltanuló, a jövő reménysége poharat mosogatok, itthon élek a kisvárosban, és keresem még mindig önmagam, ahelyett hogy bátor lennék. De ő csak egyre csak mosolygott. Nem rajtam, hisz nem zavarta, hogy én „csak” mosogatok, hanem mert az élet őt igazolta. Rettenetesen zavarban voltam, mert egyszerűen semmit sem tudok felmutatni, amit magamért tettem volna. Semmit. Csak a szükségleteket és az életfeltételeket elégítettem ki. Van hol laknom, van kihez hazamennem, és van mit ennem. De ennyi. Ennyi az életem.

Borúsan, ahogy látom

Annyival többre, jobbra, és másra vágyom. Nem egészséges így élni. Pedig hányan élhetnek így, itthon Magyarországon? Nem arra kell gondolni, hogy azt feltételezem, hogy itthon minden szar, és minden élhetetlen. Nem, ezt egy szóval nem mondtam. Arra gondolok, hogy a sok millió lélekből határon belül, hányan érezhetik azt a hiányérzetet és a katarzis elmaradását, amit és ahogy én érzek. Büntetés ilyen szigorúnak lenni magunkhoz, tudom. Elronthatjuk a dolgainkat és az életünket is. Ezt is tudom. Láttam. De akkor miért nem motivál minket ez arra, hogy tényleg tegyünk is valamit a lelkünk és az életünk egészségéért? Miért nem mondjuk azt, hogy elégedett vagyok magammal, azért vagyok, hogy mindennap ezt érezzem, és ezért tegyek? Miért nem látjuk a fától az erdőt?

 

Az új év nem hozott egyelőre új életet és megújulást. Csak újabb megválaszolatlan kérdéseket, amelyekre saját magunk kell választ találnunk, mert a sült csirke nem fog beszállni magától a tátott szánkba.

A motiváció ott kezdődik, ahol végetér az önsajnálat. Valahol el kell kezdeni. Tégy így Te is, magadért, érted. Segítek.

motiváció reblog egészség

Tovább
0

Hogyan Égessünk el 1000 kalóriát gépírással?



(Nem tudom a választ, én is kérdezem)

Borzalmas a kondícióm. 

Alapadatok

Neme: nő
Kora: 25 24
Súly: 60 kg
Magasság: 167 cm
Munkavégzés : mentálisan 6 kilós súlyokat emelgetek percenként. 
Cél: formásodni, izmosodni, és nem kifulladni abban, hogy még fel se keltem az ágyból 

A lényeg, hogy gáz vagyok. Folyamatosan be van állva a nyakam, mintha súlyok lennének rajta, amiket emelgetnem kellene, vagyis inkább, amik állandóan ott vannak. Szűntelen. Hogy kicsit motiváljam magam, a régebben látogatott thinspo helyett (a kisebb étkezési kavarodásomról majd kicsit később) inkább fitspo-kat és izmos csajokat kezdtem el nézegetni. Mintha pornós képeket nézegetnék, nő létemre, nőkről, ruhában. Egyszerűen elindul bennem egy folyamat. Viszont a pornóval ellentétben nem torkollik tettlegességbe, így az ábránd arról, hogy kibaszott izmos és erős vagyok még várat magára. Már...már egy ideje. Pedig eskü, így sincs mire panaszkodnom, de azért érzem, hogy plöttyedek. 
Felmértem a károkat, és arra a következtetésre jutottam, hogy a lelki és a testi világomat is tataroznom kell. Tartozom ennyivel magamnak, és másnak is, hogy irigykedő pillantásokat vessenek rám, hogy fuhmilyenfenékaztnézd. Nem tudom még hogy fogom elkezdeni, de a lényeg, hogy látom magam Michelle Lewin-ként végigmenni az utcán, tikkasztó időben, jó bőrként. 

Michelle Lewin

Nem is kell több, hiszen a Facebook és az Instagram is hatalmas táptalaja a táplálkozási, mozgással kapcsolatos és a livestyle oldalak népszerűségének erősítésében. Sokáig nem kellett keresnem : Michelle, Pavel Ladziak, Christina Vargas, Valeria Ammirato vagy Toldi Zsuzsi. Csak néhány név azok közül, akinek a képei és oldalai motiválónak hathatnak. Természetesen immáron mindegyikőjüket követem, és várom a végeredményt. Vajon mennyit nyomhat a latban az, hogy a közösségi média megfelelő fórumjai azt engedtetik láttatni az oldalukon amit mi a tükörben szeretnénk látni végeredményként? Valójában segít nekünk ha belájkolunk egy-egy oldalt, és nézegetjük a képeket, azért hogy elhiggyük, képesek vagyunk rá? Valóban magunkért akarunk változtatni, vagy csak azért, hogy hasonlítsunk valakire? 

Amikor kijött a Juno című film, ami egy tinilányról szól, aki idő előtt terhes lesz, beindult az ár. A Tini mamik sorozattól elkezdve a tény, hogy a valóságban is megesett, az amerikai Gloucester High School középiskolában egy csapat tini teherbe esett, amiben a filmnek kétségtelenül nagy hatása volt.
Végig sem gondoljuk a menetét, csak annyit tudunk, hogy ezt vagy azt akarjuk, legyen az egy tárgy, vagy egy bombatest, vagy egy zacskó csipsz. Mikor a Jóbarátok elkezdődött, mindenki Rachel frizurát akart, és mindenki olyat is viselt. Jézusom...még nekem is volt olyan. Csak hozzám később érkezett el a láz. Egészséges, hogy nem önmagunkat keressük, hanem másokat hajhászolunk? Egészséges, hogy egészségtelenül hasonlítjuk magunkat másokhoz? Ne mondja senki, hogy ez nem igaz, mert kamu. Ha nem lenne igaz, akkor Kim Kardashian, Kylie Jenner és még hosszasan sorolhatnám a sort, nem ott lennének, ahol most vannak. A semmiből építettek fel olyan birodalmat, ami kétségtelen meghatározó. Kihasználták azt a piaci rést, ami az önértékelési problémákat jelentette, és elérték azt, hogy mindenki rájuk akar hasonlítani. A csontmodelleket felváltotta a kerek fenék, és a túlzott smink, ami természetesen eredményezze azt, hogy úgy nézzek ki, mintha örmény származású lennék. A szőkét felváltotta a fekete, a tucat viszont maradt tucat. 

A bizarr nyitókép ne riasszon el senkit. Izzasztó edzést nyomhatunk.

Akárhogy is, én nem állok be a sorba! Járom a saját utam, és akárhogy is, de elérem amit akarok. Vagy legalább is elhitetem magammal. Ennek reményében kutattam és az imént találtam két csodás videót a youtube-on. Itthon teljesen könnyen végezhető gyakorlatokat ígér, és ezt be is tartja. Csak fel kell állni, arrébb kell rakni a szennyes ruhát a földről és mehet is a menet. A mozgás mellett - miközben lihegek mint a ló - nagyon fontos az is, hogy megfelelően tápláljuk a testünket. Mivel nekem Michelle az etalon, gondolataim között az is felötlött, hogy mit egyek, mit mozogjak, hogy úgy nézzek ki, mint ő? 
A hölgynek saját edzésprogramja is van, a Labellamafia egyik modellje, valamint saját brand-je a La Cuerpa, ami jócskán csak azt bizonyítja, hogy érdemes figyelni rá, ha mond valamit a kajáról. A programja fizetős, én viszont szeretem az ingyenes megoldásokat, így nagy nehezen, de ráakadtam kis tippekre és trükkökre, hogy mit is egyek, mit is igyak, hogy bomba legyek. 

A hölgy heti 5 nap intenzíven edz, emellett minden percre pontosan meg van tervezve. Minden nap más-más testrészeket mozgat meg, minden nap más van a középpontban. 

HÉTFŐ: Felkar, bicepsz és hát

KEDD: Comb és térd

SZERDA: Tricepsz és vállizmok

CSÜTÖRTÖK: Pihinap

PÉNTEK: Lábnap

SZOMBAT: Has és derék 

VASÁRNAP: Pihinap

Michelle elmondása szerint a kedvenc három kedvenc gyakorlata van: az első a sprint, a második a kitörés előre. a harmadik pedig az oldalra törés. Már itt érzem, ahogy olvasom, hogy itt több sebből vérzik majd az én sztorim. Pihenőnapok....oké. Az kell. Dehogy sprint? Próbáltam korábban, de tényleg. A futás a legegyszerűbb sport. Csak egy lépésből áll. Első lépés: FUSS. Nincs második teendő. Viszont mint nő, igenis kijelenthetem, hogy a futás csak a 'kicsicicijűeknek' való Ezzel nem akarok senkit sem megsérteni, a melleim folyamatos terhelést kapnak, és nincs az a csodagumis csöcspáncél, ami egy helyben tartaná őket, mozdulatlanul. Pontosan jól példázza Simona Halep román teniszezőnő története, azt hogy hogyan gondolkodom a sport és a cici kapcsolatáról. Nem fér meg két dudás egy csárdában. 

Michelle elmondása szerint, minden a kaján múlik. Ő is szokott csalónapot tartani, de ezután a másnapi edzés kiadósra sikerül minden esetben. A diétájában helyet kap a komplex szénhidrát, sok zöldséggel, édes burgonyával, zabbal és barna rizzsel. Természtesen a fehérje elengedhetetlen, ezért sok csirkemellet, sonkát, grillezett lazacot fogyaszt, hogy az izmai minél hamarabb regenerálódjanak az edzések után. Egészséget zsírokat, és sok omega 3 zsírsavat nyer a teste a halakból, és az olívaolajból. Ezek segítik az egészséges bőr megtartását és megőrzik az immunrendszer állóképességét. Ez szép és jó, de akkor hogy is néz ki a napja? Mit eszik? Mert engem már csak ez érdekel!

Reggelire benyom 6 tojást, egy kis áztatott zabpelyhet mandulával meg pár szem málnát. Miután alulról kijött belőle minden - legalább is én ezt gondolom - ebédre fogyaszt sült édesburgonyát, grillezett csirkecicit, párolt brokkolit olívaolajjal. Snack-nek egy kis sonkát és egy kis salátát eszik. Kínosan ügyelve minden falatra, ami teljes tervezést, és sok áldozatot kíván meg. Az álomalakért mindent!

Az én napirendem és étlapom merőben eltér, és néhány helyen természetesen savanyú uborkáért kiált. Miután felkeltem, reggelinek megiszom két kávét. Ezt követően, miután beérek a munkába, megiszom még két bögre kávét. Szigorúan cukor nélkül. Mivel idén kimama műszakban tolom az ipart, jobbára dél tájékán már itthon vagyok. Ha hazaérek összeállítom a menüt. Melegítek vizet a zacskós levesnek, majd szelek kenyeret, kolbászt, némi savanyúságot, sonkát és egy kis vajat. Általában mindig többet szedek a tányéromra, mert nekem így könnyebb. A tudat, hogy kicsit tovább nyújtózhatom mint ameddig a takaróm ér. Ezt azért mondom, mert az étel háromnegyed részét eszem meg a legjobb esetben is. Sok sok évig sanyargattam magam, és egy ideig a számon keresztül távozott a félig megemésztett étel, ez egy rossz berögződés, de fegyelmez és valamilyen formában vissza is tart. Nekem így könnyebb. Sőt mivel, tényleg arra figyelek, hogy jól lakjak, nem pedig arra hogy tömjem magam, boldogabb is vagyok. Megtanultam, hogy nem a tányérom határozza meg az étvágyam, hanem én magam.  
Miután megvolt a kajcsi, jöhet a délután szundi vagy pihi, ami ciki egy felnőtt embertől, de hozzá engedtettem szokni magam. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a rémes kondícióm nem segít abban, hogy délután futócipőt húzzak, és kimenjek kocogni egyet.

Az eszközök és az instrukciók mind megvannak, ahhoz, hogy elérjem a kívánt alakot, a kívánt eredményt. Még a cél is megvan, hogy hova akarok eljutni. Akkor? Akkor mégis hol rontottam el? Miért nem azt látom, amit látni szeretnék, vagy amit mások akarom hogy lássanak? Nincs elég motiváció?  A sok like, a sok oldal, ami fitness-szel és mindenszéppelésjóval foglalkozik, nem segítenek nekem abban, hogy elérjem a célom? Rossz célokat tűztem ki? Mindig mástól, vagy máshonnan várjuk a választ, pedig nem kell messzire mennünk, ahhoz hogy rájöjjünk. Bármi is legyen, amit kitűzünk magunk elé. Legyen az mínusz öt kiló, vagy egy autó, vagy akár egy pasi megszerzése. A legjobb és a legpozitívabb, hogy egy lépéssel a többi ember előtt vagyunk, hiszen nekünk van célunk. Nem vagyok elég szép, hogy nem figyel fel rám? Nem tartok be valamit a diétában, hogy nem látom azt a számot a mérlegen? Elveszünk a részletekben, ez a legnagyobb baj. Olyan dolgokat látunk meg, ami csak a folyamat velejárója, és ha nem tetszik, vagy nem tudunk vele azonosulni, az rossz érzést kelt bennünk, és másban keressük a hibát. Rossz az eszközöm? Lehet, hogy ez a rossz diéta, amit kipróbáltam? Kifogásokat gyártunk, hogy miért nem tudjuk megtenni, vagy elérni. Vajon, nem gondoltam eleget a célomra, mások alakították így a körülményeket, amik azt eredményezték, hogy nem azt látom, amit szeretnék a tükörben, nem abban az autóban vagyok, amit szeretnék. Ne másokhoz hasonlítsuk magunkat, hiszen sokan elfelejtik azt, hogy nem vagyunk egyformák. A folyamat közben pedig nem mások változtak, hanem mi magunk. Meggyőztük magunkat arról, hogy nem sikerül. A procedúra közben elveszünk a részletekben, ha nem azt a számot látjuk a mérlegen, amit szeretnénk, rögtön pánikolunk, viszont azzal nem kalkulálunk, hogy azért nem az a szám van a mérlegen, amit látni akarunk, mert még nem értünk oda. A jó munkához idő kell, eközben pedig viaskodunk magunkkal, és a kis démonokkal és hangokkal a fejünkben, ami győzköd minket az igazáról. Van, ki hallgat rá, van pedig pont az ellenkezőjét teszi ennek. 

- Ugyan drágám. Hisz mégis, mit akarhatnál még ennél többet? - mondta, majd félretolta a sült krumpliját, kihajolt az ablakon, és rágyújtott a cigarettájára. 

Tovább
0

House in da House



Kezdődik! 

Kiáltottam, majd kapcsoltam is a tévét a megfelelő csatornára. Minden a Vészhelyzettel és Kovac dokival kezdődött, Ross doki korszakából kimaradtam, márcsak a korom miatt is, másrészt nekem Danny Ocean-ként lesz aposztrofálva Mr. Clooney. Teltek múltak a hetek, hónapok és az évek, majd a 2005-ös évben berobbantak az kórházsorozatok csillogó verziói. A sorozat főcíme lement, újabb epizód, újabb rész, reklám, várakozás, majd a folytatás. Imádom az orvosos megmentős sorozatokat, legalább is imádtam, hetek kínos és kínszenvedett várakozását jelentette a Grace klinika minden egyes epizódja. Hiába a jóindulatú hármasom biológia tantárgyból, elhitettem magammal kedd esténként, hogy - Igen, én orvos leszek! 

reblog betegseg egeszseg

House felülírt mindent. Eleinte szkeptikus voltam, de a széria az életben is bebizonyította, hogy mindenki hazudik, a hazugság nem mindig helytelen, és hogy az orvoslás korán sem könnyű feladat. Csomót kell tanulni, olvasni, el kell viselni az idiótákat, firkálni kell a falra, mondjuk az sem buli hogy sántítok, és olyan akcentust kell magamra erőltetni, ami teljesen ellentétes a születési beszédemmel. No, nem is ez a lényeg. House felébresztett az álomból, de megtanított arra, hogy figyeljek a részletekre, soha ne vizsgáljak semmit se felületesen, és azt hogy a válasz néha a sorok között rejtőzik, Így természetesen nem mindig tudjuk mi is a végkifejlet, de ezalatt rengeteg orvosi szakkifejezéssel találkozhatunk. Nem mindig tudjuk a jelentését, de a kimondásától Istennek érezzük magunkat. Nézzük is át, mik azok a betegségek, amelyeket hallhattunk már valahol, de nem tudjuk pontosan mi is ez a kór!

Szisztémás lupus erythematosus (Dr. House 4. évad, 8. epizód)

A lupus egy elég gáz autoimmun betegség. A kór lefolyása egy gyulladás során a szervezet a saját immunrendszere ellen, a test szövetei ellen fordul. Érintheti a vesét, a szívet, az izületeket a tüdőt és vérsejteket. A tünetek egyénenként eltérőek lehetnek, és mindenkinél máshogy jelentkezik.
Olvastam fórumokat, hogy tisztább képet kapjak a betegségről a világháló segítségével, mert mégis másabb az olvasni, hogy milyen tapasztalatai vannak egy egyénnek, mint azt, hogy a tankönyv szerint hogy is néz ki valójában a lupus.  Az egyik hozzászóló aki lupus-ban szenved, az ő betegsége a központi idegrendszert érintette. Munkáját tekintve tanár, immáron 5 éve él együtt a betegséggel. Azt írta, hogy gyógyszeres kezelés alatt áll, amivel kezelhető a betegsége, viszont így is előfordul, hogy egy-két napot sajnos hiányoznia kell a munkájából, mert nem képes ellátni azt. Most már félállásban dolgozik az iskolájában, nincs leszázalékolva, de nem hagyja, hogy a betegség felülkerekedjen rajta. 
A leggyakoribb panaszok általában:  kimerültség, láz, fogyás vagy elhízás ízületi fájdalom, merevség és duzzanat az arcon és az orrháton kialakuló vörös, pillangó alakú kiütés, szorongás és memóriazavar. Emellett elég nehéz diagnosztizálni a betegséget, ami gyakran szövődményekkel is járhat. A betegek jelentős részénél történik vesekárosodás, az esetek 80%-ánál valamilyen memóriazavar jelentkezik. Az énekesnő Selena Gomez is nemrégiben vallott a betegséghez fűződő viszonyáról. Gomezt 2015-ben diagnosztizálták a betegséggel. Az énekesnő vesetranszplantáción esett át. 

reblog betegseg egeszseg

"Nem gondolom azt, hogy a legjobb döntést hoztam, mert egyszerűen nem fogadtam el a diagnózist.  Rendkívül önző voltam, és ugyanakkor felelőtlen is. Nem vagyok erre büszke. Könnyebb dolgom lett volna, ha elfogadom a betegséget, de saját magam ellensége voltam akkor. "
(Selena Gomez a lupus-ról. Forrás: http://www.eonline.com/news/890491/selena-gomez-didn-t-accept-her-lupus-diagnosis-until-it-became-life-or-death-i-m-not-really-proud-of-that)

A lupus kezelhető betegség, bár óva intik az erős napfénytől a betegeket, valamint a napi megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra hívják fel a figyelmet. Törekedni kell a megfelelő táplálkozásra és a testmozgásra is. 

Crohn-betegség (Dr. House, 6. évad, 8. epizód)

"A Crohn-betegség a bélrendszer nyálkahártyájának - gyakran mélyen az érintett bélszakasz szöveteibe hatoló - gyulladásos, hasmenéssel és fájdalommal járó, és akár az életet is veszélyeztető betegsége." A definíció hírül sem tükrözi, hogy mennyire aljas ez a betegség. Jelenleg még nincs a Crohn-betegségre nincs gyógymód, de megfelelő gyógyszeres kezeléssel hosszú távú tünetmentesség érhető el. A betegség skálája a nagyon enyhétől az irtózatosig terjednek. A betegség egyik leggyakoribb tünete a hasmenés. A betegség lefolyása azt eredményezi hogy a vastagbél nem tudja teljesen felszívni a folyadékot teljes mértékben az emésztés során, ezért alakul ki görcsös hasfájás és a szokásostól eltérő székletállag. Ha súlyosabb a formájában jelentkezik a kór, naponta többször is előfordulhat a hasmenés, amely felboríthatja a napirendünket, az alvási szokásainkat és a teljes életünket is. Ezen kívül gyakori a véres széklet, fekélyek, csökkenő étvágy, fisztulák vagy tájogok kialakulása, láz, fáradtság, májgyulladás, visszamaradt fejlődés, és gyermekeknél lassult szexuális érési folyamat. 
Aki ebben a betegségben szenved, le kell mondania az alkoholról, a vajról, a majonézről, a kávéról, teáról, csokoládéról, tejtermékekról és a magas zsírtartalmú ételekről is. Magas kockázati faktornak számít, ha a páciens dohányzik, 
A tudósok szerint kialakulásának egyik oka lehet az immunrendszer legyengülése valamint a genetikai hajlam.

"A Crohn-betegek 20 százalékánál a szülők, a gyerekek, illetve a testvérek is hasonló betegségben szenvednek. A NOD2/CARD15 gén mutációi nagyobb gyakorisággal fordulnak elő a Crohn-betegségben szenvedőknél. Ez a mutáció a tünetek korai kezdetével, illetve a műtét utáni gyakori kiújulással jár együtt. Jelenleg is kutatják a Crohn-betegség kialakulásának hátterében álló mutációkat."
Forrás: http://www.webbeteg.hu/cikkek/emesztorendszer/311/a-crohn-betegseg

Schizophrenia (Dr. House. 7. évad 4. epizód)

Az egyik nagyon közeli hozzátartozóm szenvedett ebben a kórban. Kicsit felzaklatott, mikor rákerestem a kifejezésre, és felidéződtek bennem olyan nyomasztó emlékek, amelyekről már azt hittem elfelejtettem. Nem a legkellemesebb érzés, de úgy érzem hogy igenis tartozom annyival, hogy utánajárok, mi az amit még nem tudtam erről a betegségről. 
Nem egy egységes kórlefolyás maga a skizofrénia, inkább azt jelenti hogy a beteg gondolatmenete, akarata és személye szétesik. Elveszti a logikus gondolkodás képességét, a realitást, a beteg hallucinál, tévképzeteket gyárt a külvilággal kapcsolatban, amely később a teljes elszigetelődést eredményezi. Csak halkan jegyezném meg, hogy ez ebben a betegségben a legaljasabb dolog, sokkal rosszabb végignézni, mint átélni. Pontosan azért mert aki egészséges, annak van viszonyítási alapja ahhoz, ami a szeme előtt zajlik, aki pedig ebben szenved, annak nincs, mert az elméje nem képes különbséget tenni, nem is látja a különbséget, mert csak azt engedteti láttatni, amit a betegség mond vagy sugall neki. Mocsok egy dolog. Maga a betegség neve is ezt jelenti: hasított lélek. 
A betegség kialakulásában több dolog is közrejátszhat, de a konkrét eredetét és okát még nem állapították meg a szakértők. Kialakulása kamaszkorban és 30 éves kor között alakul ki, a betegségnek több szakaszai vannak, a beteg nemétől, a betegség vállfajától és súlyosságától függően. A férfiaknál már kamaszkorban jelentkeznek az első tünetek. Magyarországon körülbelül 100 ezer nyilvántartott skizofrén beteg él, a páciensek tizede szorul állandó kórházi kezelésre közölük. A kórhoz a tanulmány és a statisztika szerint gyakran társul alkohol vagy drogfüggőség, dohányzás illetve öngyilkos hajlam, ami a betegek negyedénél okoz közvetett halált. 
A betegség kezelhető, a kór felépítése után a beteg a gyógyszeres kezeléssel kezelhetővé válik, és maga a betegség is. Fontos, hogy ne hagyjon ki egy kezelést sem, hiszen ha akár csak egy alkalom is kimarad, rendkívül könnyen visszaeshet a páciens, és kezdődhet elölről az egész folyamat. 

"A hozzátartozók akkor tudnak legtöbbet segíteni, ha a beteget nem akarják megváltoztatni, elfogadó, szeretetteljes légkörben élnek vele, őszinte dicsérettel, bátorítóan, tapintatos érdeklődéssel fordulnak az érintett felé, igyekeznek megszervezni, majd megtalálni a közös programok felszabadult örömét. Támogatják a beteget a terápiában."
Forrás: https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/skizofrenia/50?autorefreshed=1

Lou Gehrig - szindróma

Egyik epizódban sem köthető a szindrómához, a valósághoz annál inkább. Stephen Hawking, fizikus, tudós ebben a betegségben szenved. Egy degeneratív idegrendszeri betegség, más néven amiotrófiás laterálszklerózis. A központi idegrendszer konkrétan kinyírja az idegsejteket, ez pedig az akaratlagos mozgás erőteljes korlátozását eredményezi. Az izomsorvadás mellett fáradtság, izomrángás, izomgörcs, nyelvizomsorvadás, testsúlycsökkenés és nyelési nehézségek is jelentkeznek a lefolyás következtében. A betegséget nem lehet gyógyítani, minél inkább előrehaladottabb a kór, annál inkább szorul külső segítségre és ápolásra a beteg, a gyógyszeres kezeléssel az együttélési idő meghosszabbítható. A páciens rendszeres fizio- és beszédterápiára is szorul, azért, hogy a tünetek bekövetkezését kitolják, így a beteg életminőségét is javíthatják. 
A betegség kiváltó oka, nem ismert, az esetek tizedében játszhat közre a genetikai hajlam. A tünetek idősebb korban általában a 55 és 75 év között jelentkezhetnek. 

reblog betegseg egeszseg

Stephen Hawking

Stephen Hawking idén tölti 76-dik életévét, január 8-án. Hawkingot 1963-ban diagnosztizálták ezzel a betegséggel, ekkor 21 éves volt. Szokatlan, hogy ilyen korán felismerjék a betegséget. 

"Ha fogyatékkal élsz, fontos tudnod, hogy ez nem a Te hibád, de korán sem szabad okolnod a világot ezért, vagy szánalmat ébreszteni másokban irántad. Állj pozitívan a dolgokhoz, és hozd ki a legjobbat belőle. Ha valaki fizikailag él fogyatékkal, nem engedheti meg magának, hogy szellemi fogyatékos legyen." Stephen Hawking 
Forrás: https://alsnewstoday.com/pinterest/2016/09/08/als-quote-stephen-hawking

A folytatásban a szarkoidózisról, a Hughes - Stovin szindrómáról, a Lyme-kórról illetve a mellrákról fogunk többet megtudni. 

Tovább
0

HTML

noorciusz

blogavatar

Szeretek írni. Ennyi elég is.