noorciusz

Lesz egy kávé



Kezdjük az alapoknál. A társadalom és a világ számára az az elfogadható tényszerű megállapítás nyert széles körben elfogadott támogatottságot, hogy az emberek gonoszak. A lelkük csúnya, mind önzőek, mitöbb semmiféle empátiát nem mutatnak embertársaik iránt, hisz önnös érdekük, materializálódásuk gátolja az emocionális fejlődésüket, és a primitív világlátásukat lekorlátozza tudatukat.

Félreértés ne essék. Szeretem az embereket. Nem vagyok rasszista, nem ítélek el senkit, szeretem a felebarátomat, meg minden. Rendes ember vagyok. Ha kell segítek, addig a pontig, amíg módomban áll, vagy nem hátráltat engem. Elvégre csak én vagyok a lényeg magamnak. (Ezt fontos leszögezni, mert így az elején úgy érzem, sok olyan dolog van bennem, amit le fogok írni, és lesz lesz pozitív jelző irányomba az embertársaimat illetően.)

Sok apró dolog maradt meg bennem négy év alatt. Azért négy éves intervallumról beszélek, mert azóta foglalkozok emberekkel a munkámból kifolyólag. Ezután tudom elmondani magamról, hogy kiégtem, mind emberileg, mint szakmailag. (A munkámat nem hívnám karriernek, mert semmilyen megbecsülést nem kapunk az emberektől, sem a vezetőktől, de sajnos ez az állandó attitűd a munkáltató és a munkavállaló között, különösek akkor, ha egy milliárdokat érő cég apró porszemének tekintenek. #szegényén #mertazisvagyok.) A munka miatt sajnos azt érzem magamban, hogy rosszabb ember leszek, mert szemernyi együttérzés nincs bennem másokat illetően. A tavasszal láttam egy embert a villanypóznánál, talán nem volt magánál. Nem láttam, mert elfordítottama fejem és átmentem a túloldalra, és megkíméltem magam a bajtól. Rossz ember lennék? Lehet, hogy tetette, hogy ájult és ki akart rabolni. Lehet tényleg elájult, és nekem kellett volna segíteni. Viszont az a másik három ember is rossz ember, akik ugyanúgy továbbsétáltak, elcsapták a fejüket, és mit sem törődtek vele. Nekem megvan az okom: utálom az embereket. De nekik? Miért nem álltak meg?

Nem tudom levezetni azt az érzést, ami a napi 12 óra után érzek magamban. Egyszerűen nincs kedvem az emberekhez. Nincs kedvem az anyámhoz, a barátomhoz, sem a testvéreimhez, mert emberből vannak. Nem találtam még meg erre a megfelelő szakszót. Emberundor talán...de még ez sem találó. Elgondolkozva ezen, hogy mennyire kinyír a munkám, (aminek rövid kötele van, mert költözés van kilátásban, vagy ha nem lenne, elintézem, hogy legyen, mert kell a környezetváltozás, és minden más) összeszedtem pár olyan tulajdonságot a vevők részéről, akik kurvára nem veszik észre magukat és akiket elküldenél kibaszott messzire, hogy soha többet ne látsd őket, mert idióták, és jó lenne ha ezen változtatnának. (Véleményem szubjektív, nem tükrözi egy vállalkozás, vállalat vagy egyesülés véleményét sem. Szigorúan én, egyedül vagyok ezen a véleményen, még mielőtt valaki anyázna)

"Tengerparton lakni a legjobb. Csak három oldalról vesznek körbe hülyék."

1.) Köszönés

Bemegyek valahova köszönök. Talán mindenkit megtanított erre az anyukája, apukája, hogy ne mondják, hogy na micsoda paraszt ez a gyerek. Legyen az a vécés néni vagy a recepciós a hotelben, köszönök. Ezt valahogy - nagy átlagban - a 15 év feletti korosztály likvidálja a memóriájából, télen is napszemüvegben jön a kiszolgáló pulthoz, kasszához, majd némán fizet és távozik. Köszönni luxus. Lassan tényleg az lesz.

megmagyarázhatatlan megmagyarazhatatlan fogyasztó vásárló kávé reblog maraton

2. Viselkedés

Ez meglepő módon nem kis rétegre vonatkozik. Meglepő, tapasztalatból beszélek. Konkrétan arról, mikor úgy beszélnek és viselkednek veled, mintha  a kutya szájából húztak volna ki. Mindegy hogy nyugdíjas vagy kis fiatal gyerek, korral nem jár az emberi viselkedés. 80 évesen is tudnak úgy viselkedni, hogy az én fejem ég a szégyentől. Fiatal kisgyerekként pedig mondani sem kell, hogy mind el van szállva. Fiatalság, bolondság. Nem vagyok se csicska, se elit, de ember az embernek adja meg a tiszteletet akár a postán, a benzinkúton, a könyvesboltban vagy a közlekedésben. Szomorú de igenis a szívemre veszem, mert kiszolgáló vagyok. A vásárló persze csak annyit dekódol, hogy szolga. 

3. Nyelvhasználat

Az a magyar nyelv szépsége, hogy csodálatos mondatokat tudunk vele alkotni. Ezt nem nagyon szeretik kihasználni a kedves vevők. Csak egy szó. Kenyér, gázpalack, 4 cent Unicum... kit minősít ez? Nehéz lenne kinyögni, hogy szeretnék kérni egy kiló kenyeret. Szeretnék gázpalackot cserélni. Szeretnék kérni 4 cent Unicumot. Igen, valóban nehéz. De én, mint angyal szolga, fél szavakból meg kell értenem a kedves vásárlót. Személyes kedvencem: kávé lesz. (Kinyílik a bicska a zsebemben és beleköpnék a kávéjába.) A válasz erre: Lesz, ha én akarom.

megmagyarázhatatlan megmagyarazhatatlan fogyasztó vásárló kávé reblog maraton

4. Tanácstalanság

A másik különleges kedvencem, mikor képtelen dönteni, és képes fél órán keresztül válogatni a csokoládék között, ami körülbelül 3 fajta közötti választásképtelenséget jelenti. Mindezt természetesen zárás előtt 7 perccel, mert a vevő az első, és hogy véletlenül se tudj haladni a munkáddal. A zárás 00:00-át jelent. 

megmagyarázhatatlan megmagyarazhatatlan fogyasztó vásárló kávé reblog maraton

5. Logikátlan kérdések

Árulnak ködkürtöt? (vegyesboltban)

- Merre találom a fogkefét? (szenteste benzinkúton)

- Merre van a mosdó?
- Az épület háta mögött. Nyitva van, nem kell kulcs.
- És nyitva van?
(szintén benzinkút)

- Telefont töltenék. 
- Mehet a szám 06 nélkül.
- Nullahatkő? 
(újságosnál)

Ezek az aranyköpések végtelenek. Van még mit mondani, de már én szégyellem magam. De nem... nem bírom tovább. Le a bunkózással, és fel a megbecsüléssel. Sorra folytathatnám, hogy mivel nem vagyok megelégedve, de ez falra hányt borsó. Szerencsére még a szabad vélemény nyilvánításának jogával élhetek. Nem csak az én munkahelyemen, hanem minden szférában. Jó lenne elérni, hogy szívesen menjek be dolgozni, és még jobb lenne nem kiégve hazatérni. Leírva nem sok, átélni nehezebb. A vendéglátás lassú gyilkos. Az emberek pedig tisztában vannak az erejükkel. Háborút robbanthatnak ki, milliárdossá tehetnek embereket, megszavazhatják az elnököt. Elérhetnék, hogy megbecsüljük egymást, megbecsüljék a vendéglátást. Ezt eddig nem tették meg, természetesen megmagyarázhatatlan módon. 

megmagyarázhatatlan megmagyarazhatatlan fogyasztó vásárló kávé reblog maraton

Tovább
0

Quo vadis? 



Nem vagyok alkoholista, de most főzés közben esküszöm megkívántam egy kis rozét. Mint említettem nem vagyok alkoholista. (Csak azért sem mert szombat van, és nem bírom az alkohol ízét, így fel kellett hígítanom körtés üdítővel. Ez volt itthon, nem olyan rossz. )

Hétvégente egész nehezen jutom el bármilyen szórakozóhelyre is, mivel 10-ből 9 alkalommal szombat esténként dolgozom, a maradék egy pedig amikor vasárnap reggel. Egyszer mentem másnaposan dolgozni, de többet nem kívánom. Mármint nem a másnaposságot, hanem a következményeit. A legnehezebb alkalmak és napok egyike volt az a bizonyos pénteki nap. Fiatalság bolondság. Sokan hallottuk már ezt. De mi van akkor, ha nem tudjuk hol a határ, és persze már fiatalok sem vagyunk? Ha a péntek esti tivornyázás elveszti "intimitását" és mindennapossá válik az életünkben, majd elmosódik a hétköznap és a hétvége fogalma? Mikortól beszélhetünk alkoholizmusról és hogyan kezelhetjük ha minket, vagy ami még rosszabb, egy családtagunkat érinti? 

A legegyszerűbb azt mondani, hogy hagyja abba. Viszont ha a fizikai függőségről le is mondunk, a mentális függőséget egy matériához igenis kezelni kell, mert nagyobb károkozó maga a függőség az alkoholhoz, mint maga az alkohol. Magyarországon 1 millió főt számol megközelítőleg az alkoholisták száma,(és ez a romló gazdasági és társadalmi helyzet nyomására egyre növekedhet.) Évente 6000 ember hal meg az alkoholizmus következményeiben és szövődményeiben. A helyzetet csak rontja az, hogy akik ebben a betegségben szenvednek félnek segítséget kérni, vagy nem elég kitartóak ahhoz, hogy a leszokásuk sikeres legyen. Körülbelül 50-60 ezer emberről beszélhetünk, aki ténylegesen kezelés alatt állnak. (Nálunk a családban is volt egy-két iszákos tag. A legjobb fejek a világon, csak borzalmas volt nézni 10 évesen, ahogy a közvetlen családtagod hótrészegre' issza magát, és te nem tehetsz semmit ellene.) 

alkohol reblog

Beszéljünk oroszul, vagy akár üzbégül.

Folyik a pia!

Világszinten a 15 évnél idősebb lakosság évente 6,2 liter tiszta alkoholt fogyaszt el. Magyarország ennek a kétszeresét. Szomszédunk Ukrajna, Fehéroroszország és nem meglepő módon Oroszország is hasonló tendenciát követ a nyugat-európai országokhoz képest. (Szerintem nálunk kelet-európaiaknál ez egyfajta tradíció. Legalábbis ha hivatkozhatok a családomra, nálunk a karácsony is főképp erről szól. Van bent egy zöld cserepes növény, nem feltétlenül fenyő, de fel van díszítve. Majd iszunk, eszünk, iszunk és már 27-e van. Nálunk nem dívi az ajándékozás, ami csak a kedvenc ünnepünk elüzletiesedését hivatott hirdetni. Nem adunk a marketingnek.) Az alkoholizmus amellett, hogy szörnyen ráncossá tesz, hatalmas költségekkel is jár, állami, valamint egyéni szinten. Az állam számára 700 milliárdos kárt okoz (nem vagyok politológus, nem tudom mi alapján számolják ki, gondolom közvetlen, közvetett költségek, gyógykezelés, táppénz, rokkant nyugdíj, ha valakit emiatt le kell százalékolni.) Egyéni szinten példának okán, számoljuk ki, mennyit iszunk el egy év alatt. Napi 4 sörrel számolva legyen 1500 forint egy napi fogyasztás. (Igyon dobozos Dréhert, kezdő alkesz, nem tudja, hogy a literes Ászok fele ennyiből kijön, szóval ebbe most ne kössünk bele. ) Kis igényei vannak, de így is 45000 HUF-ot költ erre egy hónapban. Még munkaképes, nem korlátozza semmiben. Évi 540 000 ezer. Ez csak egy év, hosszú távon még több és több érmét kell beváltania a folyékony kenyérre, vagy más hasonló szeszre. Nem beszélve egészség, szociális és mentális károsító hatásokról. 

Itt található egy egész érdekes térkép a világról, és az országonkénti heti alkoholfogyasztásról. Csak összehasonlításképpen. Simán kiszámolható egy évi fogyasztás.

alkohol reblog

 Lassan az üvegekre is ráragasztják az elriasztó képeket (Csak ne adjak ötleteket.)

Hozzátartozik az is, hogy azért az emberek nem túl toleránsak. Főleg ha szomszédaink, egyben nyugdíjasok vagy csak unatkoznak(Igen, én is leszek annyi, tisztában vagyok vele) majd meglátják, hogy a lépcsőn felfele a szatyromban van egy üveg sangria, bor vagy éppen vodka. Mivel mamámból kiindulva tudom, hogy az idősek általában unatkoznak - lehet korral jár - így mondhatni konspirációs elméleteik révén leszűrik, hogy én mint aktív munkaképes, erős, független nő, egy üveg borral a kezében, biztos hogy alkoholproblémákkal küzdök, amivel lehet hogy a pocsék magánéletemet vagy a terméketlenségemet próbálom kompenzálni. Persze az alkohol nem lehet cél és megoldás. Ebben igazuk van. (Tipikus példa arra, hogy terjed a pletyka és milyen az itthoni közhangulat és magatartás. Úgy gondolom nem kell bemutatnom.) 

Mint kívülálló személy, engem megviselt gyerekként, az hogy láttam az alkohol vállfajait és hatásait rám, a családomra, a környezetemre. Kihatással van arra, hogy milyen vagyok, hogyan viszonyulok dolgokhoz. De ember lettem, hasznos a társadalom számára. Van aki nem ilyen szerencsés, mint én, és egy életre megnyomorítja a trauma, vagy ő is azzá lesz, vagy képtelen lesz túllépni rajta, és segítség kell neki, hogy lezárja a sötét szakaszt az életéből.  Az absztinencia nem való egy hétköznapi ember számára, ihatunk. Még szép, kell is! Csak úgy és ott, ahol annak helye van. 

alkohol reblog

Jack és Daniels

Tovább
0

Telik, gyorsan, gyorsabban



Akkor érzed magad igazán öregnek, amikor már a Pussycat Dolls Buttons című eposza retronak számít a repertoárodban. (23 évesen)

Itt a bizonyíték. Csak komolyan. Csak hallgasd.

Számomra mindig is hihetetlen volt az, amikor ráeszméltem, hogy ha valaki azt mondta 10 évvel ezelőtt, akkor kapásból vágtam hogy ezerkilencszáz.....ja hogy nem tudok számolni. Ja de. Ja...hogy nem. De szerintem nem csak egyedül vagyok ezzel a problémával, és azzal, hogy az idő valóban egy relatív dolog. Tényleg csak kapkodom a fejem, mikor kiszámolom, hogy mikor érettségiztem, mióta vagyok kenyérkereső nő, vagy hogy mikor vesztettem el a szüzességem. Anyám és az anyám anyja is folyton azzal jöttek, hogy igen úgy eltelik, akár egy pillanat, de basszus....tényleg igazuk van. Használjunk ki mindent, amit csak lehet, akár a 27-ei The Cure koncertet, egy kondibérlet utolsó napját, vagy csak a napsütést. (Nekem is lehetett volna koncertjegyem, hogy én és plusz egy személy élvezhessük az 1974 óta fennálló zenekar csodás zenéit, de sajnos elkúrtam a lehetőség esélyét. Most búsulok, sőt valami furcsa dolog lett az ujjammal, begyulladt a teteje. De semmi előjele nem volt, csak szimplán begennyesedett.) 

Hogy érzékeltessem ezt, próbáltam összeszedni pár popkulturális eseményt, amelyek érzékeltették velem, hogy egyre közelebb vagyok a halálomhoz:

  • A Jóbarátok 2004-ben véget ért.
  • Madonna Confessions on the dancefloor c. albuma 2006-ban jelent meg 
  • Anastacia 2000-ben robbant be a köztudatba 
  • 2011-ben érettségiztem (5 éve és mintha tegnap hánytam volna az idegességtől)
  • Bemutatják az első iPhone-t 2007-ben
  • Rihanna - Umbrella 2007 (?!)
  • Bemutatták a Barátság extrákkal c. filmet az USÁ-ban 2011-ben 
  • Jennifer Lawrence megkapja az Oscar-díját 2013-ban 
  • És számomra a leghitetlenebb: Igazából szerelem- 2003

Akárhogy is nézzük, gecire eltelt. Nagyon hihetetlennek tűnik az, hogy elmesélve és átélve adott idő alatt történő események teljesen máshogy hatnak. Elmesélve fél óra. Átélve egy emberöltő. Mit sem von le az értékéből az, hogy milyen kvalitású történetről beszélünk, és az sem, hogy hányszereplő, vagy hogy milyen helyszínen játszódik. Egy igaz rá: hogy zajlik. Én is belekezdhetnék a kis történetemben, amiben akár egy szappanoperához hasonlóan szerepelne válás, házasságtörés, ármány és intrika, nem adná vissza azt, ahogy az valóban történt. Szerencsés szerencsétlenségemre nem küzdök hipermnéziával, és igyekeztem is a lehető leghorribilisabb történéseket gyorsan elfelejteni. Komolyan mondom, ezt olyannyira tökélyre fejlesztettem, hogy fogalmam sincs a menstruációs ciklusomról sem. Nincs mensinaptáram, mint egy kis gyerek úgy örülök, ha piros dolgot látok és érzek. (Utaltam a Télapó dologra, reméltem jobb poént tudok kihozni, de amint most így visszaolvastam, nagyon nem sikerült.) 

reblog idő telik nicholson

"Time goes by so slowly" na ez ökörség

Teljesen reménytelennek tartom az egészet, és szomorkodni azon, hogy jajj de öreg vagyok. (Ezt teszem én is, és sírok, mert ráncos leszek) De ne feledjük, ami mindenkiben tartja a lelket, hogy Jennifer Lopez is 30 volt, amikor kijött az On The 6.  Persze latin, meg más genetikai felállítással rendelkezik, ami egy halandó számára nagyon nehéz, de na. A remény kell hogy éljen! Ez is bizonyítja, hogy míg az Amerikai szépségben azt mutatják, hogy 40-en felül már semmi nem vár ránk, a mai világban sokan rácáfolnak erre. 

Meddig öreg az öreg?

Yazemeenah Rossi neve lehet nem sokaknak mond bármit is. Ő az a 60 éves modell, aki az elmúlt években tűnt fel az interneten, közösségi médiában és egyéb helyeken. A hölgy Franciaországban született 1955-ben és két unoka "tulajdonosa". Tényleg elég dögös nagymama, aki jógázik, sportol, modellkedik aktívan. Instán követem és tényleg lenyűgöz.  A legjobb tipp amit olvastam tőle, hogy a bőrét egy héten minimum egyszer olívaolaj és cukor elegyével készített bőrradírral maszírozza át. Ha kell meg is eszem, ha ő mondja. 

reblog idő telik nicholson

Yazemeenah Rossi 

Iris Apfel neve akkor merülhetett fel, ha olyan cikkeket olvasott az ember, hogy a "nő, akinek az agyára ment a módi". Részben igaz, ha egy laikus meglátja, rögtön azt mondja, hogy ez az asszony bolond. 1921-ben született, dizájner, üzletasszony, és persze mindenekelőtt divatikon. Ezt döntse el mindenki saját maga. A hölgy egyébként művtörit tanult még annak idején, aztán belső építészként, berendezőként 9 elnöknek "segített" a Fehér Házban ezzel kapcsolatban. 95 évesen full toppon van a nagyi. 

reblog idő telik nicholson

Iris Apfel

Jack Nicholsont szerintem nem sok embernek kell bemutatnom, hamár csak a Ragyogásra gondolunk, akkor meg pláne. A filmiparban elhelyezett helye megkérdőjelezhetetlen, a legkarizmatikusabb színész (szerintem) Paul Newman és Marlon Brando mellett. Igazi jelenség, tipikusan olyan embernek képzelem, hogy aki ha megszólal, mindenki elkussol a terembenHánytatott élete ellenére a legsokoldalúbb karriert tudhatja magáénak a filmszakmában, számtalan Oscar-, Golden Globe- és Bafta-díjat tudhat magáénak. 76 éves koráig aktív volt, sajnos ma már nem vállal széles vásznú munkát memóriaromlása miatt. Viszont bármikor újraélhetjük egy-egy szerepét, ha megnézzük a Lesz ez még így se, Ragyogás vagy a Minden végzet nehéz című filmjeit. 

reblog idő telik nicholson

Kedvencem, Jack Nicholson

Ez persze csak pár példa arról, hogy az idő múlása nem jelent semmit, mindig lesznek akik aggódnak miatta, és lesznek akik leszarják, és élveznek minden egyes pillanatot. Nem az idő számít, hanem azok a tettek és élmények, amikkel kihasználjuk a rendelkezésre állót. Szóval kapcsoljuk ki a telefont, csukjuk le a laptopot. Ha pedig valaki épp dolgozik, akkor részvétemet nyilvánítom (és megköszönöm hogy elolvasott. Örültem.) 

reblog idő telik nicholson

Tovább
6

Rögtönzött, megrögzött rög



Ki az a Szok? És mégis miért ás?

Egy ismétlődő cselekvés néha külső kényszerből, néha belső zsigerből adódó automatizálódott folyamat, ami egy szükséglet kielégítésére szolgál. Ez így a konkrét fasza definíciója. (Megnéztem vikin, tuti jól írtam.) Gondolhatunk itt olyanra, ami építi a jellemünket, például, hogy ki SZOKTUK törölni a fenekünket szarás után. Valljuk be, ez egy szokás, egy bevett habitus. A higiéniai kérdés pedig egy más tészta, azt nézve, hogy van aki hiába törli kis a kis "senekét", szaros marad a gyatya. (Kis háttérinfó. A habitus több jelentésű szó, a a szerzetesek durva vászonból készült, földig érő gúnyáját is így hívják. Én sem tudtam, de mindennap tanul valamit az ember. Ez is egy szokás...Szokás...pont idevág.) Valahol, ahol a társadalmi norma és az évszázados hagyomány mást diktál, nem teszik meg ezt. (Akár a Versailles-i kastélyban, például ott nem volt vécé. Pottyantós sem. Egy függöny mögé végezték a dolgukat, és a Kula bácsik szaga terjengett mindenfele. Már valahogy nem is olyan fényűző az egész...) A böfögéstől kezdve, addig hogy levesszük a cipőnket, ha belépünk a lakásba, egytől egyik egy szokás rabjaivá váltunk, ha akarjuk, ha nem. Akarva akaratlanul is megtesszük, ismétlődően, mert egy külső kényszer mondtattja azt velünk, hogy mutasd a lyukas zoknid. Meg nem vagyunk tuskók, hogy sárosan bemenjünk bárhova is. 

Ez mutatja azt, hogy egy szokást sokkal könnyebb kialakítani, mint ahogy azt gondolnánk. Nem kell, hogy feltétlenül jó legyen, vagy rossz. A google-be beírva sokkoló információkhoz tud jutni az ember. (Meg imádom a LifeNetwork-ön a Sokkoló függőségek sorit, egyszerűen beteges vonzalmat érzek a műsor iránt. Volt benne egy tag, aki a filctollak belsejét itta ki. És csináltak neki egy intervenciót, mert a filcek rámentek az életére. Vannak persze drogosok meg alkeszek is. De az már uncsi. Friss hús kell a pór népnek.) Kiad furcsa cikkeket, hogy 12 rossz szokás, ami az előnyödre válhat, hogy szabadulhatunk meg rossz szokásainktól rekordidő alatt, és a többi. Uncsi, na írjuk be hogy bedhebit. 

Izgalmasabbat dob ki. 

szokás szokas reblog ryan gosling SZOKÁS SZOKAS

Hol a kezed?

100 szónak is egy a vége. Vannak, nincsenek, jók vagy rosszak a szokásaink, teljesen mindegy. Akkor van gáz, ha már zavarja a környezetünket, bogyót vagy tabit kell rá szednünk, vagy ha már nem érezzük magunkat komfortosan akkor, ha nem tesszük meg ezt és ezt. Ha Sheldon Cooper módjára háromszor kell kopogni, ha Adrian Monk obszesszív-kompulzív megbetegedését érezzük magunkon, vagy ha Melvin Udell-ként háromszor zárjuk magunkra az ajtót...na akkor van igazán baj. Tanácsom szerint addig igyunk házi pálinkát, amíg már nemhogy az ajtót bezárni, hanem az ajtóig eljutni se tudunk. Vagy a másik, hogy hagyjuk abba. Az sokat segíthet.

Viszont most már, hogy kialakult egyéni szokásrendszerünk, nagyon földhöz vághat, ha valaki azt mondja, Haver, most már elég! Milyen érvek és indokok vehetnek rá arra, hogy felhagyjunk egy-egy idegesítő szokásunkkal? Egyáltalán ép érvekkel rávehetjük-e magunkat, hogy befejezzük, vagy az érzelmeink uralkodnak az elme felett? Külső hatás kell arra, hogy mások érdekében abbahagyjuk társadalombomlasztó szokásunkat, (Még szép, hiszen akkor nem lenne annyi rehab. Meg nem élne meg egyik magánklinika sem.) vagy elég december 31-én megfogadni, hogy visszaszokom a dohányzásra? (Igen, lassan fél éve egy szál sem. Vállveregetés magamnak és a kitartásomnak.) Nem kell a szomszédba menni azért, hogy megkeresessük a kifogásokat, a kontra listát, hogy miért nem szokom le? Legyen akár dohányzás, alkohol, drog vagy egyszerűen picsa személyiség. (Komolyan mondom vannak olyan emberek a környezetemben, aki csak magáról kellene hogy leszokjon. Inkább szokjon le arról, hogy önmaga legyen, mert geci idegesítő, mikor nyafog, duzzog vagy egyszerűen hisztizik valamiért. Persze nem tehet róla és senki nem mondja meg neki, mert elfogadják, hogy ő ilyen. De akkor is. Üzenném az összes ilyen embernek, hogy van még 2 hónap arra, hogy kitombolják magukat, és szokjanak le arról, hogy idegesítik a környezetüket) A belső késztetés mindennél fontosabb ahhoz, hogy sikerünk legyen. Sokkal többet ér, mint bármi tapasz, tabletta vagy bilincs. Csak hagyd abba. Egyszerű és még ingyen is van. Nekem legalább is ez jött be. (Nem mondom, volt egy visszaesésem, de az nem publikus. Rihanna koncerten beleszívtam egy cigibe három slukkot. De az nem számít, mert azóta semmi nem volt, meg amúgy se az én cigim volt, szóval tényleg nem számít. Sőt, még jól sem esett. A koncert igen, mert olyan világtalan voltam, hogy a Love on the braint üvöltöttem úgy, hogy a szövegét se tudom.)

szokás szokas reblog ryan gosling SZOKÁS SZOKAS

Minden, ami a száján kijön

Akár 8025-ször is elpofázhatják neked, hogy a drog rossz, értem? Vagy hogy mennyire sokba van az hogy valaki cigizik, iszik vagy füvezik, nem fog leszokni. Egyrészt azért, mert én is iszom. Ritkán de iszom. Maga az ivás folyamat kibaszott jó, akár a cigié is. Örökké dohányos maradok, ezt tudom, csak leküzdöttem azt, hogy károsítsam magam ezzel a tulajdonsággal.  (A fű meg...hát a fű az jó. Remélem egyszer az orvostudomány és a közvélemény is rájön arra, hogy normális keretek között igenis lehet, és kell is a fogyasztása, felhasználása. ) A legnagyobb kihívás nem is a szokás leküzdése, hanem az aurea mediocritas fellelése szubjektív módon. Meg kell mindenkinek tapasztalnia azt, hogy meddig mehet el a berkekben. Böföghetsz, ihatsz, bagózhatsz mindenhol. Más, hogy ezt hol engedik és hol illik. Csak fel kell tenned magadban a nagy kérdést: én irányítom a szokásom, vagy a rabja lettem, és a szokásom irányít engem? 

szokás szokas reblog ryan gosling SZOKÁS SZOKAS

Tudom, tudom...megint Gosling...de egyszerűen....nem...nem tudok neki ellenállni. Képtelen. Lsd: szokás címszó

Tovább
0

Ócó, nadon ócó



Először is fontos, hogy nem vagyok rasszista, nem is azért mondom, hogy nyilvánvaló legyen, de őszintén, most nincs kedvem egy késeléshez.

Szoktam vásárolni japán, meg kínai cuccokat is, nem szégyen. A nagy ruhamárkák is (most hadd ne mondjak példát, mert őszintén egy sem jut eszembe, de valamelyik pólómon bele volt varrva, hogy médinmálájzsá) ott gyártják termékeiket. Gondolom olcsóbb a munkaerő, meg hát az egzotikus csajok miatt is szeretnek beruházni. (érted, beruházni.) Magas munkamorál és termékeny méh és spermaszám jellemzi őket, nem véletlen lennének egymilliárdan a kínaiak. (cikázni fogok Peking, Tajpej és Tokió között. Egy kutyák, de komoly nem vagyok az, csak hanyag.) Még furcsább, amikor beütöd a keresőbe a kínai utángyártott jelszót, és tényleg inkább becsuknád a szemed. ( Felhívnám a figyelmet az OFC-re. Brilliáns ) Maga a kínai munkaerőlétszám 800 millió főt számol, ami nagyobb, mint az USA, Japán és az Európai Unió markete összesen. Nem elenyésző mennyiség. Dolgoznak, olcsón, szó nélkül. Nem néznénk el nekik ezeket a kis kisiklásokat? A folyamatos nyomás hatására még szép, hogy kialakulnak a gyöngyszemek, amiket érdemes felkeresni. Kezdve a gagyi, utángyártott ruházattól kezdve az elektronikai termékekig. 

A nyomás és a megfeszített tempó, érdekességeket eredményezett, amit csak úgy nevezünk, hogy ázsiai szubkultúra. (Rákerestem, furcsa szavakat adott ki, mint például a "gal", ami után magyarként csak egy "amb" végződést raktam volna, de amúgy meg valami kiscsajt jelent, aki nagyon szereti a pasikat. Vagy valami ilyesmi.) Jól eredményezi az ázsia pornó hangulata, maga a K-pop irányzat, és azok a fura színes ruhák és lányok akik horják ezt. Az agyamat akkor dobtam el, mikor egy kissrác kisminkelte magát kiscsajnak. Miért kell? (Vettem olcsón műszempillát, muszáj volt, meg mondom párszáz forintért nem fogom otthagyni. Ott rohad a polcomon, mert egyszerűen nem tudom felrakni, hol beleragad a bajszomba, hol meg belefolyik a ragasztó a szemembe. Na nem!) Megszégyenülve néztem végig, hogy szebben és jobban rakja fel a sminket, és lövi be a haját, mint ahogy én valaha is eddigi életem során tettem. Sosem sikerült. (A sírás sem segített. Majd összekuporogtam a sarokban, és mormogtam magamnak, hogy nincsen semmi baj, anya szeret. )

k-pop reblog japán ppap

Nem értem. Nem akarom érteni. 

Zeneileg a K-pop (ez meg Korea, mondtam, hogy egykutya) nem egy elhanyagolható irányzat. Akadnak köztük gyöngyszemek, de...áh nem, csak azok vannak. Az recept rendkívül egyszerű. Végy pár lányt, vagy fiút, akik még 15 év alatt vannak, sminkeld ki, öltöztesd fel, pörgesd meg és lökd ki a színpadra őket. Majd hagyd, hogy hadd szórakoztassanak. Komolyan mondom élvezem. Komolyan. Az ájdolegyüttesek jellemzőek (Találtam egy másik kiscsajt, BoA néven, na az elég jó volt, próbálkozott betörni a jenkiknél, kevés sikerrel, így maradt otthon a fenekén. Mint James Deen. Hiába rakják be egy B-filmbe, csak az marad, ami. De szereti! Akkor meg ne is csináljon mást.), akik a sajátos módon kiépített rajongótáborokra építenek. Külső szemmel nézve ez egy hatalmas franchise-zá nőtte ki magát, sorra "gyártják" őket. Mindegyik a maga módján más, de ugyanazt képviselik. Ötvözik a rock, a pop, az elektronikus zene sajátosságait, de akadnak köztük...oppá Gangnam Style. 

Aki nem hallotta, hazudik, aki nem szerette, az meg szégyelli a dolgot. Beivódott mindenhová, ahová csak néztünk. A Guiness Rekordok Könyvében is kapott helyet, egy internetes mém alakult ki miatta, egy egészen új életérzéssel társult, mikor berobbant a köztudatba. A mai napig a legnézettebb videó a megosztóportálon, és egyszereűen VAN. (Csak ne kövesse MC Hammert) A dalból számtalan feldolgozás született, akusztikus, metál és egyéb irányzatokban, Psy-t pedig szerződtette az Island Records. A többi pedig zenetörténelem (de akárhogy is nagyon odatette. Több K-pop együttes, mint például a 2Ne1 is ezen a háton kapaszkodott fel, hiszen én is tudom kik azok. Mint Adele Amy hátán.)

k-pop reblog japán ppap

Hoppá 

Lenni kicsi kínainak kifizetődőnek jelent. Nézzük csak! Garantált munkalehetőség, lakhatás, furcsa atmoszféra, egy baj van, hogy védekezni kell, itt nyer értelmet az "Eggyel több, vagy kevesebb? Nem mindegy?" kifejezés. Tele van szép épületekkel, falakkal meg hegyekkel. Jó ott van a környezetszennyezés, meg a szmog, de akkor járhatunk biciklivel is. Tök jó!

De ennyit erről, nézzük meg a japánoknál mi újság.

Nemrégiben, mikor megtudtam a kollegámtól, hogy ki is az a TivTivy (ami enyhén negatívan ért. A mai napig képtelen vagyok feldolgozni, hogy mi van.) ezzel párhuzamosan furcsaságra a neten. Egy sárga csóka, aki szemüveges nagyon arcon csapja betmen és sátáppol neki. Átjárta a hetemet ez az egész eset, egyszerűen nem megy ki a fejemből, akár egy igazi Korda-Balázs dal. Nem nagyon tudtam hova tenni, inkább úgy mondom, hogy nem vettem a fáradtságot hogy megnézzem mi van. 

Hát ez van. 

Dj Piko Taro megalkotta a világegyetem legmenőbb számát. A 40 éves humorista egyszerűen számomra komolyan zseniális. Gátlástalanul hoz hányingert idestova 53 millió emberre. Amivel értelmet nyert az hogy a szög mellé a tollat is beledöfjem abba a kibaszott almába. Egyedül Spongyabobot sajnálom. Nagyon kár érte. 

k-pop reblog japán ppap

Tovább
0

HTML

noorciusz

blogavatar

Szeretek írni. Ennyi elég is.