noorciusz

Ki a főnök? 




A nagy elnöki hajrá: a napokban, hetekben szinte mindenki erről beszélt, és még a csapból is ez folyt. Ha a homokba dugjuk a fejünk sem tudtunk volna nem tudomást szerezni róla. 

Az más kérdés, hogy talán a következmények miatt még nagyobb a visszhangja az eseményeknek, kül-és belpolitikailag egyaránt, gazdaságilag, társadalmilag. Az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztása már csak azért is érdekes téma, mivel tudjuk - kis hazánk pedig a történelem során, amellett hogy mindig "rossz" oldalon állt, emellett mindig az alázatos szerep jutott nekünk - hogy ha a jenkik ha elfingják magukat, az előbb-utóbb itt is érezhető. Nem is kell messze mennünk, 2008-ban egy jó hosszú fing érte az egész világot. (A nagy dobás: olvasni, megnézni kötelező, a kapzsi bankok és a még kapzsibb befektetői világ bemutatása Margot Robbie és Selena Gomez cameoival kiegészítve) De emellett hogy sok mindennel vádoljuk, okoljuk és hibáztatjuk nagy testvérünket (legyen inkább Keresztapa) nézzük végig azt is, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki Mothafuckin' Big Mr. President lehessen. 

Az amerikai választási rendszert anno középiskolában értelmesen elmagyarázta a töritanárom, majd emelt érettségin jól megszívtam, mint a torkos borz, mert gőzöm nem volt hogy mondjam el rendesen. De én valahogy így értelmeztem. Mint demokratikus állam, itt is a népszuveneritás miatt a hatalom forrása maga a nép. (lsd. Locke, Rousseau meg Connecticut állam) Azt mondták, hogy minden 4-dik év első hétfőjétől számított kedden választás van. Szavazni minden 18. évét betöltött, a választási névjegyzékbe felvetetett, amerikai állampolgárok mehetnek el. Csak hogy ők, nem közvetlenül az elnökre meg az alelnökre szavaznak, hanem az elektrokra, akik a szavazatok mennyiség alapján bejutnak az elektroi elnökválasztói testületbe. (Tudom, nekem is fel kellett fognom, de annyiról van szó, hogy arra fogsz szavazni, aki majd helyetted szavazni fog az elnökre, és akik szavazatok alapján eldöntik, hogy ki is legyen a Keresztapa.) A Szenátus és a Képviselőházból áll a Kongresszus. Az elektori kollégium pedig eldönti hogy ki legyen az USA elnöke. Szenátus létszámát az államonkénti megoszlás határozza meg, hogy ki hány delegáltat küldhet, de minden állam 2 fővel képviselteti magát. A Képviselőházban pedig 10 évente váltják le a tagokat. 270 egyszerű többség kell az elektori szavazatoknak és piff-puff meg is van az elnök. Ennyi erővel kalapból is kihúzható lehetne. A napokban ez történt. 

És a győztes: Donald Trump. 

Csapó.

elnok valasztas bruce willis

A döbbenet nagy

Ha végiggondoljuk, elnöknek lenni nem is olyan nagy buli. Jó, mondjuk az első héten, amikor még minden új és csillogó, no meg a szobának egy sarka sincs (belsőépítészeti bravúr), keresel egy rakat pénzt, utazhatsz, a világ a lábaid előtt hever. Egy darabig... aztán, mint most jelen esetben, kiderült, hogy az amerikaiak "előbb választanak meg egy feketét, mint egy nőt."  Voilá: President Donald Trump megvalósult. De nagy felelősség, amivel lehet még mi sem vagyunk tisztában. Hiszen, ha a ollót adunk a gyerek kezébe, az is kockázatokkal jár. (Nem is beszélve hogy mennyi papírmunkával és túlórával társul) A dolgohoz a közvélemény és a média is hozzájárul, amit el kell viselni. Sok híresség nyilvánította ki nemtetszését és döbbenetét, Lady Gaga és Katy Perry is a nyíltan demonstrált az akkor még csak amerikai elnökjelölt ellen. Igen, nehéz feladat elnöknek lenni.

Nem foglalok állást, ez távol álljon tőlem, mivel pacifista vagyok, és nem vagyok nagy kereskedelmi televízió és politika fan. Csupán érdekesen szemlélem az eseményeket, mivel túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világ kiakadt Trump hatalomra kerülésén. Ez pedig nem személye ellen irányul, hanem viselt dolgaira, és a reakcióra amit az emberekből kivált. Az emberek az utolsó pillanatban sem vették komolyan, és készpénznek azt, hogy valóban erő kerül a kezébe. Most pedig azon sokkolódott a közvélemény a Toblerone után, hogy tényleg odaadták neki a lángot. A cikkekben és a portálokon olvasott tervei és elképzelései pedig elég aggodalomra adnak okot, hogy féljünk mi történhet 4 év alatt Amerikában, aminek a fingja elér minket előbb vagy utóbb (minket alatt Európát és magát a Bolygónkat értem. Túl önző és hipokrita lennék, ha csak Magyarországot emelném ki.) Tartok attól, hogy ebben is megromlott társadalmunk csak az üzletet látja, és a szenzációhajhász közvélemény pedig Melania stílusát méri Michelle-hez. Trump felülvizsgálja kapcsolatát Európával, Kínával és Mexikóval is, ami negatív következményekkel járhat, önmagában globális felmelegedésről alkotott véleménye pedig enyhén szólva is kétségbe ejtő. 

Az Amerikai Egyesült Államok tisztában van értékeivel, hatalmával és kihatásával más országokra, a történelem során is bizonyította a II. világháború hivatalos szponzora. Jelenleg egy embernél senki sem biztosabb hatalmában és az USA hatalmában, mint a jelenlegi elnök. Snowden szerint nem kell félnünk tőle, hisz amint megkapta a hatalmat, onnantól már nem teljesíti ígéreteit. A republikánus elnök ezzel szemben egy korábbi interjújában kifejtette, hogy ő kivégezné Snowdent, az amerikai kémügy kirobbantóját. Jelenleg Snowden Oroszországban tölti "szabadidejét". Nem szabad természetesen semmit sem kőbe vésnünk, hisz 4 év sok idő, és mondani az ember bármit mondhat. Reméljük azt, hogy csak vaklárma az egész, és felesleges volt sokkolni magunkat. (Így ne is olvassunk bele Baba Vanga próféciáira, mert elmegy az életkedvünk is.)

Mamám is azt mondja mindig, jobb félni, mint megijedni. Ehhez tartom én is magam, és bízzunk a legjobbakban. Talán Bruce Willis leforgat még egy filmet, és megmenti a világot a pusztulástól. 

elnok valasztas bruce willis

Tovább
0

Quo vadis? 



Nem vagyok alkoholista, de most főzés közben esküszöm megkívántam egy kis rozét. Mint említettem nem vagyok alkoholista. (Csak azért sem mert szombat van, és nem bírom az alkohol ízét, így fel kellett hígítanom körtés üdítővel. Ez volt itthon, nem olyan rossz. )

Hétvégente egész nehezen jutom el bármilyen szórakozóhelyre is, mivel 10-ből 9 alkalommal szombat esténként dolgozom, a maradék egy pedig amikor vasárnap reggel. Egyszer mentem másnaposan dolgozni, de többet nem kívánom. Mármint nem a másnaposságot, hanem a következményeit. A legnehezebb alkalmak és napok egyike volt az a bizonyos pénteki nap. Fiatalság bolondság. Sokan hallottuk már ezt. De mi van akkor, ha nem tudjuk hol a határ, és persze már fiatalok sem vagyunk? Ha a péntek esti tivornyázás elveszti "intimitását" és mindennapossá válik az életünkben, majd elmosódik a hétköznap és a hétvége fogalma? Mikortól beszélhetünk alkoholizmusról és hogyan kezelhetjük ha minket, vagy ami még rosszabb, egy családtagunkat érinti? 

A legegyszerűbb azt mondani, hogy hagyja abba. Viszont ha a fizikai függőségről le is mondunk, a mentális függőséget egy matériához igenis kezelni kell, mert nagyobb károkozó maga a függőség az alkoholhoz, mint maga az alkohol. Magyarországon 1 millió főt számol megközelítőleg az alkoholisták száma,(és ez a romló gazdasági és társadalmi helyzet nyomására egyre növekedhet.) Évente 6000 ember hal meg az alkoholizmus következményeiben és szövődményeiben. A helyzetet csak rontja az, hogy akik ebben a betegségben szenvednek félnek segítséget kérni, vagy nem elég kitartóak ahhoz, hogy a leszokásuk sikeres legyen. Körülbelül 50-60 ezer emberről beszélhetünk, aki ténylegesen kezelés alatt állnak. (Nálunk a családban is volt egy-két iszákos tag. A legjobb fejek a világon, csak borzalmas volt nézni 10 évesen, ahogy a közvetlen családtagod hótrészegre' issza magát, és te nem tehetsz semmit ellene.) 

alkohol reblog

Beszéljünk oroszul, vagy akár üzbégül.

Folyik a pia!

Világszinten a 15 évnél idősebb lakosság évente 6,2 liter tiszta alkoholt fogyaszt el. Magyarország ennek a kétszeresét. Szomszédunk Ukrajna, Fehéroroszország és nem meglepő módon Oroszország is hasonló tendenciát követ a nyugat-európai országokhoz képest. (Szerintem nálunk kelet-európaiaknál ez egyfajta tradíció. Legalábbis ha hivatkozhatok a családomra, nálunk a karácsony is főképp erről szól. Van bent egy zöld cserepes növény, nem feltétlenül fenyő, de fel van díszítve. Majd iszunk, eszünk, iszunk és már 27-e van. Nálunk nem dívi az ajándékozás, ami csak a kedvenc ünnepünk elüzletiesedését hivatott hirdetni. Nem adunk a marketingnek.) Az alkoholizmus amellett, hogy szörnyen ráncossá tesz, hatalmas költségekkel is jár, állami, valamint egyéni szinten. Az állam számára 700 milliárdos kárt okoz (nem vagyok politológus, nem tudom mi alapján számolják ki, gondolom közvetlen, közvetett költségek, gyógykezelés, táppénz, rokkant nyugdíj, ha valakit emiatt le kell százalékolni.) Egyéni szinten példának okán, számoljuk ki, mennyit iszunk el egy év alatt. Napi 4 sörrel számolva legyen 1500 forint egy napi fogyasztás. (Igyon dobozos Dréhert, kezdő alkesz, nem tudja, hogy a literes Ászok fele ennyiből kijön, szóval ebbe most ne kössünk bele. ) Kis igényei vannak, de így is 45000 HUF-ot költ erre egy hónapban. Még munkaképes, nem korlátozza semmiben. Évi 540 000 ezer. Ez csak egy év, hosszú távon még több és több érmét kell beváltania a folyékony kenyérre, vagy más hasonló szeszre. Nem beszélve egészség, szociális és mentális károsító hatásokról. 

Itt található egy egész érdekes térkép a világról, és az országonkénti heti alkoholfogyasztásról. Csak összehasonlításképpen. Simán kiszámolható egy évi fogyasztás.

alkohol reblog

 Lassan az üvegekre is ráragasztják az elriasztó képeket (Csak ne adjak ötleteket.)

Hozzátartozik az is, hogy azért az emberek nem túl toleránsak. Főleg ha szomszédaink, egyben nyugdíjasok vagy csak unatkoznak(Igen, én is leszek annyi, tisztában vagyok vele) majd meglátják, hogy a lépcsőn felfele a szatyromban van egy üveg sangria, bor vagy éppen vodka. Mivel mamámból kiindulva tudom, hogy az idősek általában unatkoznak - lehet korral jár - így mondhatni konspirációs elméleteik révén leszűrik, hogy én mint aktív munkaképes, erős, független nő, egy üveg borral a kezében, biztos hogy alkoholproblémákkal küzdök, amivel lehet hogy a pocsék magánéletemet vagy a terméketlenségemet próbálom kompenzálni. Persze az alkohol nem lehet cél és megoldás. Ebben igazuk van. (Tipikus példa arra, hogy terjed a pletyka és milyen az itthoni közhangulat és magatartás. Úgy gondolom nem kell bemutatnom.) 

Mint kívülálló személy, engem megviselt gyerekként, az hogy láttam az alkohol vállfajait és hatásait rám, a családomra, a környezetemre. Kihatással van arra, hogy milyen vagyok, hogyan viszonyulok dolgokhoz. De ember lettem, hasznos a társadalom számára. Van aki nem ilyen szerencsés, mint én, és egy életre megnyomorítja a trauma, vagy ő is azzá lesz, vagy képtelen lesz túllépni rajta, és segítség kell neki, hogy lezárja a sötét szakaszt az életéből.  Az absztinencia nem való egy hétköznapi ember számára, ihatunk. Még szép, kell is! Csak úgy és ott, ahol annak helye van. 

alkohol reblog

Jack és Daniels

Tovább
0

Telik, gyorsan, gyorsabban



Akkor érzed magad igazán öregnek, amikor már a Pussycat Dolls Buttons című eposza retronak számít a repertoárodban. (23 évesen)

Itt a bizonyíték. Csak komolyan. Csak hallgasd.

Számomra mindig is hihetetlen volt az, amikor ráeszméltem, hogy ha valaki azt mondta 10 évvel ezelőtt, akkor kapásból vágtam hogy ezerkilencszáz.....ja hogy nem tudok számolni. Ja de. Ja...hogy nem. De szerintem nem csak egyedül vagyok ezzel a problémával, és azzal, hogy az idő valóban egy relatív dolog. Tényleg csak kapkodom a fejem, mikor kiszámolom, hogy mikor érettségiztem, mióta vagyok kenyérkereső nő, vagy hogy mikor vesztettem el a szüzességem. Anyám és az anyám anyja is folyton azzal jöttek, hogy igen úgy eltelik, akár egy pillanat, de basszus....tényleg igazuk van. Használjunk ki mindent, amit csak lehet, akár a 27-ei The Cure koncertet, egy kondibérlet utolsó napját, vagy csak a napsütést. (Nekem is lehetett volna koncertjegyem, hogy én és plusz egy személy élvezhessük az 1974 óta fennálló zenekar csodás zenéit, de sajnos elkúrtam a lehetőség esélyét. Most búsulok, sőt valami furcsa dolog lett az ujjammal, begyulladt a teteje. De semmi előjele nem volt, csak szimplán begennyesedett.) 

Hogy érzékeltessem ezt, próbáltam összeszedni pár popkulturális eseményt, amelyek érzékeltették velem, hogy egyre közelebb vagyok a halálomhoz:

  • A Jóbarátok 2004-ben véget ért.
  • Madonna Confessions on the dancefloor c. albuma 2006-ban jelent meg 
  • Anastacia 2000-ben robbant be a köztudatba 
  • 2011-ben érettségiztem (5 éve és mintha tegnap hánytam volna az idegességtől)
  • Bemutatják az első iPhone-t 2007-ben
  • Rihanna - Umbrella 2007 (?!)
  • Bemutatták a Barátság extrákkal c. filmet az USÁ-ban 2011-ben 
  • Jennifer Lawrence megkapja az Oscar-díját 2013-ban 
  • És számomra a leghitetlenebb: Igazából szerelem- 2003

Akárhogy is nézzük, gecire eltelt. Nagyon hihetetlennek tűnik az, hogy elmesélve és átélve adott idő alatt történő események teljesen máshogy hatnak. Elmesélve fél óra. Átélve egy emberöltő. Mit sem von le az értékéből az, hogy milyen kvalitású történetről beszélünk, és az sem, hogy hányszereplő, vagy hogy milyen helyszínen játszódik. Egy igaz rá: hogy zajlik. Én is belekezdhetnék a kis történetemben, amiben akár egy szappanoperához hasonlóan szerepelne válás, házasságtörés, ármány és intrika, nem adná vissza azt, ahogy az valóban történt. Szerencsés szerencsétlenségemre nem küzdök hipermnéziával, és igyekeztem is a lehető leghorribilisabb történéseket gyorsan elfelejteni. Komolyan mondom, ezt olyannyira tökélyre fejlesztettem, hogy fogalmam sincs a menstruációs ciklusomról sem. Nincs mensinaptáram, mint egy kis gyerek úgy örülök, ha piros dolgot látok és érzek. (Utaltam a Télapó dologra, reméltem jobb poént tudok kihozni, de amint most így visszaolvastam, nagyon nem sikerült.) 

reblog idő telik nicholson

"Time goes by so slowly" na ez ökörség

Teljesen reménytelennek tartom az egészet, és szomorkodni azon, hogy jajj de öreg vagyok. (Ezt teszem én is, és sírok, mert ráncos leszek) De ne feledjük, ami mindenkiben tartja a lelket, hogy Jennifer Lopez is 30 volt, amikor kijött az On The 6.  Persze latin, meg más genetikai felállítással rendelkezik, ami egy halandó számára nagyon nehéz, de na. A remény kell hogy éljen! Ez is bizonyítja, hogy míg az Amerikai szépségben azt mutatják, hogy 40-en felül már semmi nem vár ránk, a mai világban sokan rácáfolnak erre. 

Meddig öreg az öreg?

Yazemeenah Rossi neve lehet nem sokaknak mond bármit is. Ő az a 60 éves modell, aki az elmúlt években tűnt fel az interneten, közösségi médiában és egyéb helyeken. A hölgy Franciaországban született 1955-ben és két unoka "tulajdonosa". Tényleg elég dögös nagymama, aki jógázik, sportol, modellkedik aktívan. Instán követem és tényleg lenyűgöz.  A legjobb tipp amit olvastam tőle, hogy a bőrét egy héten minimum egyszer olívaolaj és cukor elegyével készített bőrradírral maszírozza át. Ha kell meg is eszem, ha ő mondja. 

reblog idő telik nicholson

Yazemeenah Rossi 

Iris Apfel neve akkor merülhetett fel, ha olyan cikkeket olvasott az ember, hogy a "nő, akinek az agyára ment a módi". Részben igaz, ha egy laikus meglátja, rögtön azt mondja, hogy ez az asszony bolond. 1921-ben született, dizájner, üzletasszony, és persze mindenekelőtt divatikon. Ezt döntse el mindenki saját maga. A hölgy egyébként művtörit tanult még annak idején, aztán belső építészként, berendezőként 9 elnöknek "segített" a Fehér Házban ezzel kapcsolatban. 95 évesen full toppon van a nagyi. 

reblog idő telik nicholson

Iris Apfel

Jack Nicholsont szerintem nem sok embernek kell bemutatnom, hamár csak a Ragyogásra gondolunk, akkor meg pláne. A filmiparban elhelyezett helye megkérdőjelezhetetlen, a legkarizmatikusabb színész (szerintem) Paul Newman és Marlon Brando mellett. Igazi jelenség, tipikusan olyan embernek képzelem, hogy aki ha megszólal, mindenki elkussol a terembenHánytatott élete ellenére a legsokoldalúbb karriert tudhatja magáénak a filmszakmában, számtalan Oscar-, Golden Globe- és Bafta-díjat tudhat magáénak. 76 éves koráig aktív volt, sajnos ma már nem vállal széles vásznú munkát memóriaromlása miatt. Viszont bármikor újraélhetjük egy-egy szerepét, ha megnézzük a Lesz ez még így se, Ragyogás vagy a Minden végzet nehéz című filmjeit. 

reblog idő telik nicholson

Kedvencem, Jack Nicholson

Ez persze csak pár példa arról, hogy az idő múlása nem jelent semmit, mindig lesznek akik aggódnak miatta, és lesznek akik leszarják, és élveznek minden egyes pillanatot. Nem az idő számít, hanem azok a tettek és élmények, amikkel kihasználjuk a rendelkezésre állót. Szóval kapcsoljuk ki a telefont, csukjuk le a laptopot. Ha pedig valaki épp dolgozik, akkor részvétemet nyilvánítom (és megköszönöm hogy elolvasott. Örültem.) 

reblog idő telik nicholson

Tovább
6

Rögtönzött, megrögzött rög



Ki az a Szok? És mégis miért ás?

Egy ismétlődő cselekvés néha külső kényszerből, néha belső zsigerből adódó automatizálódott folyamat, ami egy szükséglet kielégítésére szolgál. Ez így a konkrét fasza definíciója. (Megnéztem vikin, tuti jól írtam.) Gondolhatunk itt olyanra, ami építi a jellemünket, például, hogy ki SZOKTUK törölni a fenekünket szarás után. Valljuk be, ez egy szokás, egy bevett habitus. A higiéniai kérdés pedig egy más tészta, azt nézve, hogy van aki hiába törli kis a kis "senekét", szaros marad a gyatya. (Kis háttérinfó. A habitus több jelentésű szó, a a szerzetesek durva vászonból készült, földig érő gúnyáját is így hívják. Én sem tudtam, de mindennap tanul valamit az ember. Ez is egy szokás...Szokás...pont idevág.) Valahol, ahol a társadalmi norma és az évszázados hagyomány mást diktál, nem teszik meg ezt. (Akár a Versailles-i kastélyban, például ott nem volt vécé. Pottyantós sem. Egy függöny mögé végezték a dolgukat, és a Kula bácsik szaga terjengett mindenfele. Már valahogy nem is olyan fényűző az egész...) A böfögéstől kezdve, addig hogy levesszük a cipőnket, ha belépünk a lakásba, egytől egyik egy szokás rabjaivá váltunk, ha akarjuk, ha nem. Akarva akaratlanul is megtesszük, ismétlődően, mert egy külső kényszer mondtattja azt velünk, hogy mutasd a lyukas zoknid. Meg nem vagyunk tuskók, hogy sárosan bemenjünk bárhova is. 

Ez mutatja azt, hogy egy szokást sokkal könnyebb kialakítani, mint ahogy azt gondolnánk. Nem kell, hogy feltétlenül jó legyen, vagy rossz. A google-be beírva sokkoló információkhoz tud jutni az ember. (Meg imádom a LifeNetwork-ön a Sokkoló függőségek sorit, egyszerűen beteges vonzalmat érzek a műsor iránt. Volt benne egy tag, aki a filctollak belsejét itta ki. És csináltak neki egy intervenciót, mert a filcek rámentek az életére. Vannak persze drogosok meg alkeszek is. De az már uncsi. Friss hús kell a pór népnek.) Kiad furcsa cikkeket, hogy 12 rossz szokás, ami az előnyödre válhat, hogy szabadulhatunk meg rossz szokásainktól rekordidő alatt, és a többi. Uncsi, na írjuk be hogy bedhebit. 

Izgalmasabbat dob ki. 

szokás szokas reblog ryan gosling SZOKÁS SZOKAS

Hol a kezed?

100 szónak is egy a vége. Vannak, nincsenek, jók vagy rosszak a szokásaink, teljesen mindegy. Akkor van gáz, ha már zavarja a környezetünket, bogyót vagy tabit kell rá szednünk, vagy ha már nem érezzük magunkat komfortosan akkor, ha nem tesszük meg ezt és ezt. Ha Sheldon Cooper módjára háromszor kell kopogni, ha Adrian Monk obszesszív-kompulzív megbetegedését érezzük magunkon, vagy ha Melvin Udell-ként háromszor zárjuk magunkra az ajtót...na akkor van igazán baj. Tanácsom szerint addig igyunk házi pálinkát, amíg már nemhogy az ajtót bezárni, hanem az ajtóig eljutni se tudunk. Vagy a másik, hogy hagyjuk abba. Az sokat segíthet.

Viszont most már, hogy kialakult egyéni szokásrendszerünk, nagyon földhöz vághat, ha valaki azt mondja, Haver, most már elég! Milyen érvek és indokok vehetnek rá arra, hogy felhagyjunk egy-egy idegesítő szokásunkkal? Egyáltalán ép érvekkel rávehetjük-e magunkat, hogy befejezzük, vagy az érzelmeink uralkodnak az elme felett? Külső hatás kell arra, hogy mások érdekében abbahagyjuk társadalombomlasztó szokásunkat, (Még szép, hiszen akkor nem lenne annyi rehab. Meg nem élne meg egyik magánklinika sem.) vagy elég december 31-én megfogadni, hogy visszaszokom a dohányzásra? (Igen, lassan fél éve egy szál sem. Vállveregetés magamnak és a kitartásomnak.) Nem kell a szomszédba menni azért, hogy megkeresessük a kifogásokat, a kontra listát, hogy miért nem szokom le? Legyen akár dohányzás, alkohol, drog vagy egyszerűen picsa személyiség. (Komolyan mondom vannak olyan emberek a környezetemben, aki csak magáról kellene hogy leszokjon. Inkább szokjon le arról, hogy önmaga legyen, mert geci idegesítő, mikor nyafog, duzzog vagy egyszerűen hisztizik valamiért. Persze nem tehet róla és senki nem mondja meg neki, mert elfogadják, hogy ő ilyen. De akkor is. Üzenném az összes ilyen embernek, hogy van még 2 hónap arra, hogy kitombolják magukat, és szokjanak le arról, hogy idegesítik a környezetüket) A belső késztetés mindennél fontosabb ahhoz, hogy sikerünk legyen. Sokkal többet ér, mint bármi tapasz, tabletta vagy bilincs. Csak hagyd abba. Egyszerű és még ingyen is van. Nekem legalább is ez jött be. (Nem mondom, volt egy visszaesésem, de az nem publikus. Rihanna koncerten beleszívtam egy cigibe három slukkot. De az nem számít, mert azóta semmi nem volt, meg amúgy se az én cigim volt, szóval tényleg nem számít. Sőt, még jól sem esett. A koncert igen, mert olyan világtalan voltam, hogy a Love on the braint üvöltöttem úgy, hogy a szövegét se tudom.)

szokás szokas reblog ryan gosling SZOKÁS SZOKAS

Minden, ami a száján kijön

Akár 8025-ször is elpofázhatják neked, hogy a drog rossz, értem? Vagy hogy mennyire sokba van az hogy valaki cigizik, iszik vagy füvezik, nem fog leszokni. Egyrészt azért, mert én is iszom. Ritkán de iszom. Maga az ivás folyamat kibaszott jó, akár a cigié is. Örökké dohányos maradok, ezt tudom, csak leküzdöttem azt, hogy károsítsam magam ezzel a tulajdonsággal.  (A fű meg...hát a fű az jó. Remélem egyszer az orvostudomány és a közvélemény is rájön arra, hogy normális keretek között igenis lehet, és kell is a fogyasztása, felhasználása. ) A legnagyobb kihívás nem is a szokás leküzdése, hanem az aurea mediocritas fellelése szubjektív módon. Meg kell mindenkinek tapasztalnia azt, hogy meddig mehet el a berkekben. Böföghetsz, ihatsz, bagózhatsz mindenhol. Más, hogy ezt hol engedik és hol illik. Csak fel kell tenned magadban a nagy kérdést: én irányítom a szokásom, vagy a rabja lettem, és a szokásom irányít engem? 

szokás szokas reblog ryan gosling SZOKÁS SZOKAS

Tudom, tudom...megint Gosling...de egyszerűen....nem...nem tudok neki ellenállni. Képtelen. Lsd: szokás címszó

Tovább
0

Ne ítélj a terhespóló alapján



Mindig is féltem a szüléstől.

Hogy egy fej szétfeszítsen odalent, eléggé szürreális élmény lenne számomra. (Nem, most nem jön semmi olyan, hogy mióta anya lettem...nem, nem. Elég nekem anyám gyerekének lenni. Elég ez. Bőven. Még hogy anyám gyerekének gyerekének lenni. Nem csak nekem lenne trauma, de még annak a gyereknek is. Rögtön visszabújna. Hogy átéljem kétszer a feszülést? Áh.) Így hát elhatározásra jutottam, és nincs gyerek. Pont. Mindig elfog a gyomorgörcs, ha rákérdeznek, mikor szülök. Zavartan, csak nézem a földet, és áradozom arról, hogy sajnos még egy olyan áldás, mint én úgysem bújna elől sehonnan, magamból meg elég nehezen jönnék saját magamból. Szép, vagy nem szép, nem vonzott az utód téma. 
 

Általában a hegyi beszéd rész jön. Még nem állok készen, túl fiatal vagyok, vagy éppen majd meggondolom magam. (Toplistás még a: mégnemtaláltadmegamegfelelőpartnert, vagy a másik kedvencem Mamámtól a Kisunokám, nem tudod te miket beszélsz.) Anyának amikor megmondtam hogy nem szülök, adott egy pacsit. Mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, kimentünk rágyújtani egy cigire, majd megkínált töltött káposztával. Ne éljem át amit ő, maradjak csak egyedül, az a legjobb. Imádom. Kedvenc anya. Így hát 19 évesen elköltöztem, és eleinte nem is értettem, hogy miért költözött el minden lakótársam (Lakótársaim voltak eddig, folyamatosan. A legutóbbit Angliáig üldöztem.) Ez csak az első jel volt, hogy egyedül vagyok a legjobb. Többek között hozzátartozott az is, hogy a Facebook csoportokban, amiket létrehoztam, általában egyedüli résztvevő voltam. (Pl: Antiterhes-klub, vagy Nem szeretném, ha kifolyna a magzatvizem esemény) A legszorgalmasabb résztvevő. A barátaim, barátnőim elköltöztek, vagy összeszedtek valakit, így tényleg farkasként róttam a szobám utait. Ekkor találkoztam szombatonként Absoluttal és Édes élménnyel. Szuperek. Tényleg. Szuperek. Nem beszélnek, mert én beszélek helyettük. (Hozzátenném, hogy a most velem egyidős ismerőseim mind legyerekeztek, férjhez mentek vagy igazából kezdtek magukkal valamit. Nem tudom ki hogy járt, de ez is bizonyítja a legdiplomatikus válaszom, hogy mások vagyunk, más vágyakkal. Én gangbangről és kokóról álmodozom, míg mások boldog családról. Én a középső ujjamat és édesítőszert kapok a kávémba, más pedig kakis pelenkát. Igen, mások vagyunk.) 

Kerek egész

Így kerek, így egész. Ne akarjon senki gátat szabni. Miért nagyobb faszság a gyerek nem vállalása, mint annak léte? Miért kap előítéletet az aki 40 évesen egyedül van a villájában gyerek nélkül, mint más aki gyerekkel egy kertes házban? Eldönthetjük objektíven, jogunkban áll-e megítélni, hogy ki jár jobban? (Szerintem nem, de én jófej vagyok. Amúgy sem ítélkezem. Párszor álltam a fasz rossz oldalán, így azóta tényleg kuss van) Magasabb erő, mint mondjuk a politika, gazdaság vagy társadalom meghatározhatja-e a személyes célokat az ember életében? Pár hónapja egy eléggé elnagyított cikkben olvastam, hogy a kormány valamelyest súlytani akarja, azokat az állampolgárokat, akik egyedül élnek, gyerek nélkül, bizonyos kritériumok mellett. Ösztönözni szándékozzák a gyerekvállalást (az más kérdés, hogy szarul, vagy hogy "egyéni módon", de én nem is vagyok politikus, csak hablatyolok) akár ahogy Kínában korlátozzák. Pénzben mérni egy életet, kalkulációval kiszámolni, hogy mennyi az ágy, a pelenka, a ruha, élelmezés és a többi. (Akár mikor a biztosítók statisztikai adatokká alakítják a halott embereket. Rideg és briliánsan érzelemmentes.) Anyagi motiváció, hogy anyagilag terheljük magunkat önmagunk önnös céljai miatt. A hitelkérelem is arról szól, ha házat vagy bármi mást akarsz venni, be kell bizonyítanod, hogy van pénzed, így fizess mindent. A barátnőm mostanában vesz házat, ő mesélte a procedúrát, hogy mi merre meddig van most. Nevetségesen körülményes amin keresztülmegy, de csak legyintünk, és annyit mondunk, ez van. 

Ugyanúgy mint a gyereknél. Kell, mert ez van és kész. Társadalmi nyomásra is, mert az emberek gonoszak (találkoztam párral, mondjuk két kezemen meg tudom számolni, akit emberszámba is veszek) és ha bármi nem illik a körbe, akkor mutogatnak a téglalapra. ) Elvárják, sőt belénevelik, hogy így és így kell lennie. Nemrégiben olvastam egy irományt egy nőről, aki teljesen meddővé operáltatta magát. Maga a cikk hatalmas sokként érte a kommentközönséget. Nem is a cikk miatt olvastam el, hanem a megjegyzések miatt. Nem is kell mondanom, hogy azt kaptam, amit vártam. Ítélkezést, begyepesedett nézőpontot, és mutogatást. (Nehezen talált dokit a csajszi, sokan elhajtották a gecibe, hogy barom, és biztos csak mensihiszti. De nem. Komolyan mondta.) Lehet akkor én is defektes vagyok. Vagy én vagyok a normális, és mindenkire mutogathatnék, hogy haha, béna. Érdekel ez bárkit is? Senkit. Mert nem számít, hogy igazad van-e vagy sem. Csak az, hogy beleilleszkedj a körbe. A kismamapocak kedves, puha és misztikus körébe. 

Tovább
9

HTML

noorciusz

blogavatar

Szeretek írni. Ennyi elég is.