Kövér gyerek voltam.
Fontos leszögezni. A kövér alatt azt értem, hogy a gúnynevem krumpliszsák volt a suliban: a tipikus zömök testalkat, barna haj, barna szem, szőrös kar. Általános iskolában még nem igazán hallottam azt a szót, hogy megaláztatottság és diszkomfortérzet. Örültem ha le tudtam írni a nevemet. Persze a szó definiálása híján nem mondom azt, hogy nem éreztem hogy milyen is eme két kifejezés hatása alatt lenni. Azóta persze sok idő eltelt, én is bölcsebb, tapasztaltabb, szőrösebb lettem (hozzátartozik az is, hogy emellé mérhetetlen mennyiségű izzadság társul, amit temérdek mennyiségű Rex...a dezodor használatával tudok csak mérsékelni. Csoda hogy nem adják nekem nagykeráron literszám. Sajnos még nem igényeltem pontgyűjtő kártyát, pedig illene már, ha már büdösen beslattyogok a drogériába és kiabálok, hogy szappan, szappan!) Emellé szerencsére a szépségem reciproka a 10 évvel ezelőtti fejemnek, de kit érdekel, ha jeti testem van? Elárulom. Érdekel valakit. Olyat is, aki esetleg nem negatívan áll hozzád, és ujjal mutogat, hogy - Jesszus, egy török leszbikus! Zavarba pedig egyenesen akkor jövök, mikor rájövök, hogy a srác lába, akivel beszélgetek, fele olyan szőrös mint az én fél karom fele.
23 évesen büszke feministaként kijelenthetem, hogy soha nem voltam kozmetikusnál, saját magam vágom a hajam, saját magam szedem szemöldököm, fillérekből kijövök, és a jutúb csatornákról nem is beszélve! Lehet egész jó videókat is találni külcsínyünk javítását illetően. Egész faja dolog ez az internet.
A szépség piacpolitikája
Jól nézel ki, családilag!
Nálunk mindenki ilyen volt a családban. Apukám belém nevelte azt a rossz (szerintem gazdaságos) tulajdonságot, hogy ne fizess olyanért, amit te magad is meg tudsz csinálni. Az elkényelmesedett társadalmunk megköveteli azt, nőként meg pláne (pedig nem egy férfi ismerősöm van, aki gyantázza a hónalját, van ki hiúságból, van ki higiénia miatt, mondjuk....nekem, mint tanyasi lánynak, meg kell mondjam, elég fura), hogy a láb legyen sima, az arc legyen makulátlan. Nem kell messzire menni: tévé, reklám, agyonsulykolt szlogenek. Globális probléma lokális megvilágításban.
Mustaches, mustaches everywhere
Nekem sok "bigyóm" van a fürdőszoba polcán. Ilyenolyanneszeszeréstársai. Egy kis parfüm, egy kis arckrém, szemhéjtus, szempillaspirál, szemfesték. Nem véletlen, hiszen sminkes is akartam lenni. Mindig elkap valami hóbort, egy éve éppen ez. Annyira súlyos volt a dolog, hogy a munkahelyemre, ahol napi 1000 ember minimum megfordul, úgy mentem, mintha valami bálba mentem volna. Fekete, csillámló szemfesték, rúzs, pillák, haj. Minden. Mostani fejjel visszanézve természetesen úgy látom, hogy inkább egy bohócra hasonlítottam, de egye fene. Az is én voltam. Küldök képet ha kell, komolyan. A mostani naturális arcomhoz képest...húha! Tényleg. Most csak kilószámra pakolom a níveát, meg kenem extraszűz olivaolajjal a képem, hogy ne legyek ráncos. (Valahol olvastam, hogy a bőrellátást segíti, vagy....vagy valami ilyesmi. De ártani, biztos vagyok benne, hogy nem árt. )
A családom szerencsére jó genetikával bír. Az én egyetlen mamám, aki korához képest úgy néz ki , mint egy cigány jósasszony (76 éves, fekete...mint az éjszaka. No nem agyilag, hanem színileg. Na jó nem úgy értem, hogy bőrszínileg, vagyis...úristen, ezt abba is hagyom. A végén kijön, hogy rasszista vagyok) Semmit sem őszült az évek alatt. Legfogadom, az elmúlt 10 évben semmit. Könnyű neki, akkor is csak 66 volt. A mi családunkban nincs egy Kardashian se, sem átműtetett apa, sem plasztika. Ha jól tudom, ez ma trendinek számít.
Anyukám egy bombanő. Nem csoda, akiből olyan gyerek jött ki mint én! Tőle örököltem, a szőröket, a pattanásaimat a hátamon, a tesztoszteron-túltengésem és persze a szépségem. A legerősebb nő, akit valaha ismertem, még egy NDK-s súlyemelőnél is erősebb.
Természetes szépség
K mint Karbantartáshok
A kérdés persze az, hogy korunk ideáljai minek a hatására változtak meg? Miért van az hogy az 50-es éveknek Marilyn Monroe volt, az lehet, hogy ma már nem állná meg a helyét Barbara, Gisele, Naomi és Kendall mellett? A szubjektív szépség objektív márkává lett, ezzel bolondítva meg milliókat világszerte, akik egy olyan szürreális elképzeléshez ragaszkodnak, amelyre egy egész iparág épült. Ezzel persze munkahelyet teremtenek, ami valamilyen szinten hasznos dolog. De ez csak egy pro. Viszont szerencsére van egy Meghan Trainor-unk, aki elhozta nekünk az igazságot, hogy ő sem kettes méret (amerikai szabványméret, ez nálunk 32-es), de nem is igazán akar az lenni. A 2010-es évek közepére talán elérünk oda, hogy a szépség valóban belülről fakad, ezt pedig a kozmetikai szerek, fogyókúrák, ruhák és márkák csak javítják. Nem elfedjük a szépségünket, hanem kiemeljük. Germanotta kisasszony szerint Isten nem hibázik, így ki is jelenthetjük, hogy minden ember szép. Kívül-belül egyaránt. Ha reggel ötkor csipásan kel ki az ágyból, vagy ha péntek este buliba meg (szombaton nem tud szegény, mert éjszakázik általában a munkahelyén, és nagyon elege van, hogy nem tud tivornyázni....fel kéne mondanom...no...persze nem én, hanem...hanem egy ismerősöm, aki utálja a munkáját.)
Persze teret hódítanak a diszkók, a kacsaszáj és a cica lét, ez az imidzs sajnos egyre népszerűbb. Akárhogy is nézzük. Van egy 18 éves öcsém, hidd el, tudom miről beszélek. A tini társadalom ezt fogadja el, ezt tartja követendő példának, tipikus esete a birka-effektusnak. Egy elkezdi, a többi pedig követi. Ez a trend, ami elnyel bekebelez és manufakturál.
Haj jajj
Tolerálunk, nem tehetünk ellenük semmit. Ma ez a szépség mércéje, ennyi idősen (13-17) szerintem elfogadható és megérthető. Keresik önmagukat, sodródnak az árral, kipróbálnak mindent, mert ki is kell próbálni mindent (Ezért volt anyukámnak is a nyolcvanas években dauerolt frizkója, műszálas rucija meg platformos cipője. Letagadja, de én tudom az igazságot Anya!!!)
Legyen az alkohol, egy ruha vagy egy kimaradt éjszaka, az idő múlásával, mint mi is, az emlékek is széppé válnak. Akkor már nem fog számítani, hogy hogy áll a hajunk, ki van-e festve a körmünk, vagy hogy milyen cipőt viselünk. az élmény számít. Semmi más. a emlékek, széppé vált anektodák, a hibák, az akadályok amiket elkövettünk és amiket elénk gördített az élet, traszformálódik. Teljesen eltorzul. Az igazi szép dolog az életünkben maga az élet lesz (Itt persze a szöveg alá nyomatom rendesen a hatásvadász zenét, mondjuk valami Vangelis-t vagy ilyeneket, pedig nem is láttam a Paradicsom meghódítását. Mondjuk a Keresztapát se láttam....elszomorító a filmes repertoárom. Nem csoda, hogy a sarokból nem is látok semmit.) A élmények felértékelődnek, a kudarcok szerte foszlanak. A legvégén pedig a tiszta, igazi szépség marad. (meg természetesen egy Gillette borotva.)
