A nagy elnöki hajrá: a napokban, hetekben szinte mindenki erről beszélt, és még a csapból is ez folyt. Ha a homokba dugjuk a fejünk sem tudtunk volna nem tudomást szerezni róla.
Az más kérdés, hogy talán a következmények miatt még nagyobb a visszhangja az eseményeknek, kül-és belpolitikailag egyaránt, gazdaságilag, társadalmilag. Az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztása már csak azért is érdekes téma, mivel tudjuk - kis hazánk pedig a történelem során, amellett hogy mindig "rossz" oldalon állt, emellett mindig az alázatos szerep jutott nekünk - hogy ha a jenkik ha elfingják magukat, az előbb-utóbb itt is érezhető. Nem is kell messze mennünk, 2008-ban egy jó hosszú fing érte az egész világot. (A nagy dobás: olvasni, megnézni kötelező, a kapzsi bankok és a még kapzsibb befektetői világ bemutatása Margot Robbie és Selena Gomez cameoival kiegészítve) De emellett hogy sok mindennel vádoljuk, okoljuk és hibáztatjuk nagy testvérünket (legyen inkább Keresztapa) nézzük végig azt is, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki Mothafuckin' Big Mr. President lehessen.
Az amerikai választási rendszert anno középiskolában értelmesen elmagyarázta a töritanárom, majd emelt érettségin jól megszívtam, mint a torkos borz, mert gőzöm nem volt hogy mondjam el rendesen. De én valahogy így értelmeztem. Mint demokratikus állam, itt is a népszuveneritás miatt a hatalom forrása maga a nép. (lsd. Locke, Rousseau meg Connecticut állam) Azt mondták, hogy minden 4-dik év első hétfőjétől számított kedden választás van. Szavazni minden 18. évét betöltött, a választási névjegyzékbe felvetetett, amerikai állampolgárok mehetnek el. Csak hogy ők, nem közvetlenül az elnökre meg az alelnökre szavaznak, hanem az elektrokra, akik a szavazatok mennyiség alapján bejutnak az elektroi elnökválasztói testületbe. (Tudom, nekem is fel kellett fognom, de annyiról van szó, hogy arra fogsz szavazni, aki majd helyetted szavazni fog az elnökre, és akik szavazatok alapján eldöntik, hogy ki is legyen a Keresztapa.) A Szenátus és a Képviselőházból áll a Kongresszus. Az elektori kollégium pedig eldönti hogy ki legyen az USA elnöke. Szenátus létszámát az államonkénti megoszlás határozza meg, hogy ki hány delegáltat küldhet, de minden állam 2 fővel képviselteti magát. A Képviselőházban pedig 10 évente váltják le a tagokat. 270 egyszerű többség kell az elektori szavazatoknak és piff-puff meg is van az elnök. Ennyi erővel kalapból is kihúzható lehetne. A napokban ez történt.
És a győztes: Donald Trump.
Csapó.
A döbbenet nagy
Ha végiggondoljuk, elnöknek lenni nem is olyan nagy buli. Jó, mondjuk az első héten, amikor még minden új és csillogó, no meg a szobának egy sarka sincs (belsőépítészeti bravúr), keresel egy rakat pénzt, utazhatsz, a világ a lábaid előtt hever. Egy darabig... aztán, mint most jelen esetben, kiderült, hogy az amerikaiak "előbb választanak meg egy feketét, mint egy nőt." Voilá: President Donald Trump megvalósult. De nagy felelősség, amivel lehet még mi sem vagyunk tisztában. Hiszen, ha a ollót adunk a gyerek kezébe, az is kockázatokkal jár. (Nem is beszélve hogy mennyi papírmunkával és túlórával társul) A dolgohoz a közvélemény és a média is hozzájárul, amit el kell viselni. Sok híresség nyilvánította ki nemtetszését és döbbenetét, Lady Gaga és Katy Perry is a nyíltan demonstrált az akkor még csak amerikai elnökjelölt ellen. Igen, nehéz feladat elnöknek lenni.
Nem foglalok állást, ez távol álljon tőlem, mivel pacifista vagyok, és nem vagyok nagy kereskedelmi televízió és politika fan. Csupán érdekesen szemlélem az eseményeket, mivel túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világ kiakadt Trump hatalomra kerülésén. Ez pedig nem személye ellen irányul, hanem viselt dolgaira, és a reakcióra amit az emberekből kivált. Az emberek az utolsó pillanatban sem vették komolyan, és készpénznek azt, hogy valóban erő kerül a kezébe. Most pedig azon sokkolódott a közvélemény a Toblerone után, hogy tényleg odaadták neki a lángot. A cikkekben és a portálokon olvasott tervei és elképzelései pedig elég aggodalomra adnak okot, hogy féljünk mi történhet 4 év alatt Amerikában, aminek a fingja elér minket előbb vagy utóbb (minket alatt Európát és magát a Bolygónkat értem. Túl önző és hipokrita lennék, ha csak Magyarországot emelném ki.) Tartok attól, hogy ebben is megromlott társadalmunk csak az üzletet látja, és a szenzációhajhász közvélemény pedig Melania stílusát méri Michelle-hez. Trump felülvizsgálja kapcsolatát Európával, Kínával és Mexikóval is, ami negatív következményekkel járhat, önmagában globális felmelegedésről alkotott véleménye pedig enyhén szólva is kétségbe ejtő.
Az Amerikai Egyesült Államok tisztában van értékeivel, hatalmával és kihatásával más országokra, a történelem során is bizonyította a II. világháború hivatalos szponzora. Jelenleg egy embernél senki sem biztosabb hatalmában és az USA hatalmában, mint a jelenlegi elnök. Snowden szerint nem kell félnünk tőle, hisz amint megkapta a hatalmat, onnantól már nem teljesíti ígéreteit. A republikánus elnök ezzel szemben egy korábbi interjújában kifejtette, hogy ő kivégezné Snowdent, az amerikai kémügy kirobbantóját. Jelenleg Snowden Oroszországban tölti "szabadidejét". Nem szabad természetesen semmit sem kőbe vésnünk, hisz 4 év sok idő, és mondani az ember bármit mondhat. Reméljük azt, hogy csak vaklárma az egész, és felesleges volt sokkolni magunkat. (Így ne is olvassunk bele Baba Vanga próféciáira, mert elmegy az életkedvünk is.)
Mamám is azt mondja mindig, jobb félni, mint megijedni. Ehhez tartom én is magam, és bízzunk a legjobbakban. Talán Bruce Willis leforgat még egy filmet, és megmenti a világot a pusztulástól.
