Nem vagyok alkoholista, de most főzés közben esküszöm megkívántam egy kis rozét. Mint említettem nem vagyok alkoholista. (Csak azért sem mert szombat van, és nem bírom az alkohol ízét, így fel kellett hígítanom körtés üdítővel. Ez volt itthon, nem olyan rossz. )
Hétvégente egész nehezen jutom el bármilyen szórakozóhelyre is, mivel 10-ből 9 alkalommal szombat esténként dolgozom, a maradék egy pedig amikor vasárnap reggel. Egyszer mentem másnaposan dolgozni, de többet nem kívánom. Mármint nem a másnaposságot, hanem a következményeit. A legnehezebb alkalmak és napok egyike volt az a bizonyos pénteki nap. Fiatalság bolondság. Sokan hallottuk már ezt. De mi van akkor, ha nem tudjuk hol a határ, és persze már fiatalok sem vagyunk? Ha a péntek esti tivornyázás elveszti "intimitását" és mindennapossá válik az életünkben, majd elmosódik a hétköznap és a hétvége fogalma? Mikortól beszélhetünk alkoholizmusról és hogyan kezelhetjük ha minket, vagy ami még rosszabb, egy családtagunkat érinti?
A legegyszerűbb azt mondani, hogy hagyja abba. Viszont ha a fizikai függőségről le is mondunk, a mentális függőséget egy matériához igenis kezelni kell, mert nagyobb károkozó maga a függőség az alkoholhoz, mint maga az alkohol. Magyarországon 1 millió főt számol megközelítőleg az alkoholisták száma,(és ez a romló gazdasági és társadalmi helyzet nyomására egyre növekedhet.) Évente 6000 ember hal meg az alkoholizmus következményeiben és szövődményeiben. A helyzetet csak rontja az, hogy akik ebben a betegségben szenvednek félnek segítséget kérni, vagy nem elég kitartóak ahhoz, hogy a leszokásuk sikeres legyen. Körülbelül 50-60 ezer emberről beszélhetünk, aki ténylegesen kezelés alatt állnak. (Nálunk a családban is volt egy-két iszákos tag. A legjobb fejek a világon, csak borzalmas volt nézni 10 évesen, ahogy a közvetlen családtagod hótrészegre' issza magát, és te nem tehetsz semmit ellene.)
Beszéljünk oroszul, vagy akár üzbégül.
Folyik a pia!
Világszinten a 15 évnél idősebb lakosság évente 6,2 liter tiszta alkoholt fogyaszt el. Magyarország ennek a kétszeresét. Szomszédunk Ukrajna, Fehéroroszország és nem meglepő módon Oroszország is hasonló tendenciát követ a nyugat-európai országokhoz képest. (Szerintem nálunk kelet-európaiaknál ez egyfajta tradíció. Legalábbis ha hivatkozhatok a családomra, nálunk a karácsony is főképp erről szól. Van bent egy zöld cserepes növény, nem feltétlenül fenyő, de fel van díszítve. Majd iszunk, eszünk, iszunk és már 27-e van. Nálunk nem dívi az ajándékozás, ami csak a kedvenc ünnepünk elüzletiesedését hivatott hirdetni. Nem adunk a marketingnek.) Az alkoholizmus amellett, hogy szörnyen ráncossá tesz, hatalmas költségekkel is jár, állami, valamint egyéni szinten. Az állam számára 700 milliárdos kárt okoz (nem vagyok politológus, nem tudom mi alapján számolják ki, gondolom közvetlen, közvetett költségek, gyógykezelés, táppénz, rokkant nyugdíj, ha valakit emiatt le kell százalékolni.) Egyéni szinten példának okán, számoljuk ki, mennyit iszunk el egy év alatt. Napi 4 sörrel számolva legyen 1500 forint egy napi fogyasztás. (Igyon dobozos Dréhert, kezdő alkesz, nem tudja, hogy a literes Ászok fele ennyiből kijön, szóval ebbe most ne kössünk bele. ) Kis igényei vannak, de így is 45000 HUF-ot költ erre egy hónapban. Még munkaképes, nem korlátozza semmiben. Évi 540 000 ezer. Ez csak egy év, hosszú távon még több és több érmét kell beváltania a folyékony kenyérre, vagy más hasonló szeszre. Nem beszélve egészség, szociális és mentális károsító hatásokról.
Itt található egy egész érdekes térkép a világról, és az országonkénti heti alkoholfogyasztásról. Csak összehasonlításképpen. Simán kiszámolható egy évi fogyasztás.
Lassan az üvegekre is ráragasztják az elriasztó képeket (Csak ne adjak ötleteket.)
Hozzátartozik az is, hogy azért az emberek nem túl toleránsak. Főleg ha szomszédaink, egyben nyugdíjasok vagy csak unatkoznak(Igen, én is leszek annyi, tisztában vagyok vele) majd meglátják, hogy a lépcsőn felfele a szatyromban van egy üveg sangria, bor vagy éppen vodka. Mivel mamámból kiindulva tudom, hogy az idősek általában unatkoznak - lehet korral jár - így mondhatni konspirációs elméleteik révén leszűrik, hogy én mint aktív munkaképes, erős, független nő, egy üveg borral a kezében, biztos hogy alkoholproblémákkal küzdök, amivel lehet hogy a pocsék magánéletemet vagy a terméketlenségemet próbálom kompenzálni. Persze az alkohol nem lehet cél és megoldás. Ebben igazuk van. (Tipikus példa arra, hogy terjed a pletyka és milyen az itthoni közhangulat és magatartás. Úgy gondolom nem kell bemutatnom.)
Mint kívülálló személy, engem megviselt gyerekként, az hogy láttam az alkohol vállfajait és hatásait rám, a családomra, a környezetemre. Kihatással van arra, hogy milyen vagyok, hogyan viszonyulok dolgokhoz. De ember lettem, hasznos a társadalom számára. Van aki nem ilyen szerencsés, mint én, és egy életre megnyomorítja a trauma, vagy ő is azzá lesz, vagy képtelen lesz túllépni rajta, és segítség kell neki, hogy lezárja a sötét szakaszt az életéből. Az absztinencia nem való egy hétköznapi ember számára, ihatunk. Még szép, kell is! Csak úgy és ott, ahol annak helye van.
Jack és Daniels
