Ki az a Szok? És mégis miért ás?
Egy ismétlődő cselekvés néha külső kényszerből, néha belső zsigerből adódó automatizálódott folyamat, ami egy szükséglet kielégítésére szolgál. Ez így a konkrét fasza definíciója. (Megnéztem vikin, tuti jól írtam.) Gondolhatunk itt olyanra, ami építi a jellemünket, például, hogy ki SZOKTUK törölni a fenekünket szarás után. Valljuk be, ez egy szokás, egy bevett habitus. A higiéniai kérdés pedig egy más tészta, azt nézve, hogy van aki hiába törli kis a kis "senekét", szaros marad a gyatya. (Kis háttérinfó. A habitus több jelentésű szó, a a szerzetesek durva vászonból készült, földig érő gúnyáját is így hívják. Én sem tudtam, de mindennap tanul valamit az ember. Ez is egy szokás...Szokás...pont idevág.) Valahol, ahol a társadalmi norma és az évszázados hagyomány mást diktál, nem teszik meg ezt. (Akár a Versailles-i kastélyban, például ott nem volt vécé. Pottyantós sem. Egy függöny mögé végezték a dolgukat, és a Kula bácsik szaga terjengett mindenfele. Már valahogy nem is olyan fényűző az egész...) A böfögéstől kezdve, addig hogy levesszük a cipőnket, ha belépünk a lakásba, egytől egyik egy szokás rabjaivá váltunk, ha akarjuk, ha nem. Akarva akaratlanul is megtesszük, ismétlődően, mert egy külső kényszer mondtattja azt velünk, hogy mutasd a lyukas zoknid. Meg nem vagyunk tuskók, hogy sárosan bemenjünk bárhova is.
Ez mutatja azt, hogy egy szokást sokkal könnyebb kialakítani, mint ahogy azt gondolnánk. Nem kell, hogy feltétlenül jó legyen, vagy rossz. A google-be beírva sokkoló információkhoz tud jutni az ember. (Meg imádom a LifeNetwork-ön a Sokkoló függőségek sorit, egyszerűen beteges vonzalmat érzek a műsor iránt. Volt benne egy tag, aki a filctollak belsejét itta ki. És csináltak neki egy intervenciót, mert a filcek rámentek az életére. Vannak persze drogosok meg alkeszek is. De az már uncsi. Friss hús kell a pór népnek.) Kiad furcsa cikkeket, hogy 12 rossz szokás, ami az előnyödre válhat, hogy szabadulhatunk meg rossz szokásainktól rekordidő alatt, és a többi. Uncsi, na írjuk be hogy bedhebit.
Hol a kezed?
100 szónak is egy a vége. Vannak, nincsenek, jók vagy rosszak a szokásaink, teljesen mindegy. Akkor van gáz, ha már zavarja a környezetünket, bogyót vagy tabit kell rá szednünk, vagy ha már nem érezzük magunkat komfortosan akkor, ha nem tesszük meg ezt és ezt. Ha Sheldon Cooper módjára háromszor kell kopogni, ha Adrian Monk obszesszív-kompulzív megbetegedését érezzük magunkon, vagy ha Melvin Udell-ként háromszor zárjuk magunkra az ajtót...na akkor van igazán baj. Tanácsom szerint addig igyunk házi pálinkát, amíg már nemhogy az ajtót bezárni, hanem az ajtóig eljutni se tudunk. Vagy a másik, hogy hagyjuk abba. Az sokat segíthet.
Viszont most már, hogy kialakult egyéni szokásrendszerünk, nagyon földhöz vághat, ha valaki azt mondja, Haver, most már elég! Milyen érvek és indokok vehetnek rá arra, hogy felhagyjunk egy-egy idegesítő szokásunkkal? Egyáltalán ép érvekkel rávehetjük-e magunkat, hogy befejezzük, vagy az érzelmeink uralkodnak az elme felett? Külső hatás kell arra, hogy mások érdekében abbahagyjuk társadalombomlasztó szokásunkat, (Még szép, hiszen akkor nem lenne annyi rehab. Meg nem élne meg egyik magánklinika sem.) vagy elég december 31-én megfogadni, hogy visszaszokom a dohányzásra? (Igen, lassan fél éve egy szál sem. Vállveregetés magamnak és a kitartásomnak.) Nem kell a szomszédba menni azért, hogy megkeresessük a kifogásokat, a kontra listát, hogy miért nem szokom le? Legyen akár dohányzás, alkohol, drog vagy egyszerűen picsa személyiség. (Komolyan mondom vannak olyan emberek a környezetemben, aki csak magáról kellene hogy leszokjon. Inkább szokjon le arról, hogy önmaga legyen, mert geci idegesítő, mikor nyafog, duzzog vagy egyszerűen hisztizik valamiért. Persze nem tehet róla és senki nem mondja meg neki, mert elfogadják, hogy ő ilyen. De akkor is. Üzenném az összes ilyen embernek, hogy van még 2 hónap arra, hogy kitombolják magukat, és szokjanak le arról, hogy idegesítik a környezetüket) A belső késztetés mindennél fontosabb ahhoz, hogy sikerünk legyen. Sokkal többet ér, mint bármi tapasz, tabletta vagy bilincs. Csak hagyd abba. Egyszerű és még ingyen is van. Nekem legalább is ez jött be. (Nem mondom, volt egy visszaesésem, de az nem publikus. Rihanna koncerten beleszívtam egy cigibe három slukkot. De az nem számít, mert azóta semmi nem volt, meg amúgy se az én cigim volt, szóval tényleg nem számít. Sőt, még jól sem esett. A koncert igen, mert olyan világtalan voltam, hogy a Love on the braint üvöltöttem úgy, hogy a szövegét se tudom.)
Minden, ami a száján kijön
Akár 8025-ször is elpofázhatják neked, hogy a drog rossz, értem? Vagy hogy mennyire sokba van az hogy valaki cigizik, iszik vagy füvezik, nem fog leszokni. Egyrészt azért, mert én is iszom. Ritkán de iszom. Maga az ivás folyamat kibaszott jó, akár a cigié is. Örökké dohányos maradok, ezt tudom, csak leküzdöttem azt, hogy károsítsam magam ezzel a tulajdonsággal. (A fű meg...hát a fű az jó. Remélem egyszer az orvostudomány és a közvélemény is rájön arra, hogy normális keretek között igenis lehet, és kell is a fogyasztása, felhasználása. ) A legnagyobb kihívás nem is a szokás leküzdése, hanem az aurea mediocritas fellelése szubjektív módon. Meg kell mindenkinek tapasztalnia azt, hogy meddig mehet el a berkekben. Böföghetsz, ihatsz, bagózhatsz mindenhol. Más, hogy ezt hol engedik és hol illik. Csak fel kell tenned magadban a nagy kérdést: én irányítom a szokásom, vagy a rabja lettem, és a szokásom irányít engem?
Tudom, tudom...megint Gosling...de egyszerűen....nem...nem tudok neki ellenállni. Képtelen. Lsd: szokás címszó
