(Nem tudom a választ, én is kérdezem)
Borzalmas a kondícióm.
Alapadatok
Neme: nő
Kora: 25 24
Súly: 60 kg
Magasság: 167 cm
Munkavégzés : mentálisan 6 kilós súlyokat emelgetek percenként.
Cél: formásodni, izmosodni, és nem kifulladni abban, hogy még fel se keltem az ágyból
A lényeg, hogy gáz vagyok. Folyamatosan be van állva a nyakam, mintha súlyok lennének rajta, amiket emelgetnem kellene, vagyis inkább, amik állandóan ott vannak. Szűntelen. Hogy kicsit motiváljam magam, a régebben látogatott thinspo helyett (a kisebb étkezési kavarodásomról majd kicsit később) inkább fitspo-kat és izmos csajokat kezdtem el nézegetni. Mintha pornós képeket nézegetnék, nő létemre, nőkről, ruhában. Egyszerűen elindul bennem egy folyamat. Viszont a pornóval ellentétben nem torkollik tettlegességbe, így az ábránd arról, hogy kibaszott izmos és erős vagyok még várat magára. Már...már egy ideje. Pedig eskü, így sincs mire panaszkodnom, de azért érzem, hogy plöttyedek.
Felmértem a károkat, és arra a következtetésre jutottam, hogy a lelki és a testi világomat is tataroznom kell. Tartozom ennyivel magamnak, és másnak is, hogy irigykedő pillantásokat vessenek rám, hogy fuhmilyenfenékaztnézd. Nem tudom még hogy fogom elkezdeni, de a lényeg, hogy látom magam Michelle Lewin-ként végigmenni az utcán, tikkasztó időben, jó bőrként.
Nem is kell több, hiszen a Facebook és az Instagram is hatalmas táptalaja a táplálkozási, mozgással kapcsolatos és a livestyle oldalak népszerűségének erősítésében. Sokáig nem kellett keresnem : Michelle, Pavel Ladziak, Christina Vargas, Valeria Ammirato vagy Toldi Zsuzsi. Csak néhány név azok közül, akinek a képei és oldalai motiválónak hathatnak. Természetesen immáron mindegyikőjüket követem, és várom a végeredményt. Vajon mennyit nyomhat a latban az, hogy a közösségi média megfelelő fórumjai azt engedtetik láttatni az oldalukon amit mi a tükörben szeretnénk látni végeredményként? Valójában segít nekünk ha belájkolunk egy-egy oldalt, és nézegetjük a képeket, azért hogy elhiggyük, képesek vagyunk rá? Valóban magunkért akarunk változtatni, vagy csak azért, hogy hasonlítsunk valakire?
Amikor kijött a Juno című film, ami egy tinilányról szól, aki idő előtt terhes lesz, beindult az ár. A Tini mamik sorozattól elkezdve a tény, hogy a valóságban is megesett, az amerikai Gloucester High School középiskolában egy csapat tini teherbe esett, amiben a filmnek kétségtelenül nagy hatása volt.
Végig sem gondoljuk a menetét, csak annyit tudunk, hogy ezt vagy azt akarjuk, legyen az egy tárgy, vagy egy bombatest, vagy egy zacskó csipsz. Mikor a Jóbarátok elkezdődött, mindenki Rachel frizurát akart, és mindenki olyat is viselt. Jézusom...még nekem is volt olyan. Csak hozzám később érkezett el a láz. Egészséges, hogy nem önmagunkat keressük, hanem másokat hajhászolunk? Egészséges, hogy egészségtelenül hasonlítjuk magunkat másokhoz? Ne mondja senki, hogy ez nem igaz, mert kamu. Ha nem lenne igaz, akkor Kim Kardashian, Kylie Jenner és még hosszasan sorolhatnám a sort, nem ott lennének, ahol most vannak. A semmiből építettek fel olyan birodalmat, ami kétségtelen meghatározó. Kihasználták azt a piaci rést, ami az önértékelési problémákat jelentette, és elérték azt, hogy mindenki rájuk akar hasonlítani. A csontmodelleket felváltotta a kerek fenék, és a túlzott smink, ami természetesen eredményezze azt, hogy úgy nézzek ki, mintha örmény származású lennék. A szőkét felváltotta a fekete, a tucat viszont maradt tucat.
Akárhogy is, én nem állok be a sorba! Járom a saját utam, és akárhogy is, de elérem amit akarok. Vagy legalább is elhitetem magammal. Ennek reményében kutattam és az imént találtam két csodás videót a youtube-on. Itthon teljesen könnyen végezhető gyakorlatokat ígér, és ezt be is tartja. Csak fel kell állni, arrébb kell rakni a szennyes ruhát a földről és mehet is a menet. A mozgás mellett - miközben lihegek mint a ló - nagyon fontos az is, hogy megfelelően tápláljuk a testünket. Mivel nekem Michelle az etalon, gondolataim között az is felötlött, hogy mit egyek, mit mozogjak, hogy úgy nézzek ki, mint ő?
A hölgynek saját edzésprogramja is van, a Labellamafia egyik modellje, valamint saját brand-je a La Cuerpa, ami jócskán csak azt bizonyítja, hogy érdemes figyelni rá, ha mond valamit a kajáról. A programja fizetős, én viszont szeretem az ingyenes megoldásokat, így nagy nehezen, de ráakadtam kis tippekre és trükkökre, hogy mit is egyek, mit is igyak, hogy bomba legyek.
A hölgy heti 5 nap intenzíven edz, emellett minden percre pontosan meg van tervezve. Minden nap más-más testrészeket mozgat meg, minden nap más van a középpontban.
HÉTFŐ: Felkar, bicepsz és hát
KEDD: Comb és térd
SZERDA: Tricepsz és vállizmok
CSÜTÖRTÖK: Pihinap
PÉNTEK: Lábnap
SZOMBAT: Has és derék
VASÁRNAP: Pihinap
Michelle elmondása szerint a kedvenc három kedvenc gyakorlata van: az első a sprint, a második a kitörés előre. a harmadik pedig az oldalra törés. Már itt érzem, ahogy olvasom, hogy itt több sebből vérzik majd az én sztorim. Pihenőnapok....oké. Az kell. Dehogy sprint? Próbáltam korábban, de tényleg. A futás a legegyszerűbb sport. Csak egy lépésből áll. Első lépés: FUSS. Nincs második teendő. Viszont mint nő, igenis kijelenthetem, hogy a futás csak a 'kicsicicijűeknek' való Ezzel nem akarok senkit sem megsérteni, a melleim folyamatos terhelést kapnak, és nincs az a csodagumis csöcspáncél, ami egy helyben tartaná őket, mozdulatlanul. Pontosan jól példázza Simona Halep román teniszezőnő története, azt hogy hogyan gondolkodom a sport és a cici kapcsolatáról. Nem fér meg két dudás egy csárdában.
Michelle elmondása szerint, minden a kaján múlik. Ő is szokott csalónapot tartani, de ezután a másnapi edzés kiadósra sikerül minden esetben. A diétájában helyet kap a komplex szénhidrát, sok zöldséggel, édes burgonyával, zabbal és barna rizzsel. Természtesen a fehérje elengedhetetlen, ezért sok csirkemellet, sonkát, grillezett lazacot fogyaszt, hogy az izmai minél hamarabb regenerálódjanak az edzések után. Egészséget zsírokat, és sok omega 3 zsírsavat nyer a teste a halakból, és az olívaolajból. Ezek segítik az egészséges bőr megtartását és megőrzik az immunrendszer állóképességét. Ez szép és jó, de akkor hogy is néz ki a napja? Mit eszik? Mert engem már csak ez érdekel!
Reggelire benyom 6 tojást, egy kis áztatott zabpelyhet mandulával meg pár szem málnát. Miután alulról kijött belőle minden - legalább is én ezt gondolom - ebédre fogyaszt sült édesburgonyát, grillezett csirkecicit, párolt brokkolit olívaolajjal. Snack-nek egy kis sonkát és egy kis salátát eszik. Kínosan ügyelve minden falatra, ami teljes tervezést, és sok áldozatot kíván meg. Az álomalakért mindent!
Az én napirendem és étlapom merőben eltér, és néhány helyen természetesen savanyú uborkáért kiált. Miután felkeltem, reggelinek megiszom két kávét. Ezt követően, miután beérek a munkába, megiszom még két bögre kávét. Szigorúan cukor nélkül. Mivel idén kimama műszakban tolom az ipart, jobbára dél tájékán már itthon vagyok. Ha hazaérek összeállítom a menüt. Melegítek vizet a zacskós levesnek, majd szelek kenyeret, kolbászt, némi savanyúságot, sonkát és egy kis vajat. Általában mindig többet szedek a tányéromra, mert nekem így könnyebb. A tudat, hogy kicsit tovább nyújtózhatom mint ameddig a takaróm ér. Ezt azért mondom, mert az étel háromnegyed részét eszem meg a legjobb esetben is. Sok sok évig sanyargattam magam, és egy ideig a számon keresztül távozott a félig megemésztett étel, ez egy rossz berögződés, de fegyelmez és valamilyen formában vissza is tart. Nekem így könnyebb. Sőt mivel, tényleg arra figyelek, hogy jól lakjak, nem pedig arra hogy tömjem magam, boldogabb is vagyok. Megtanultam, hogy nem a tányérom határozza meg az étvágyam, hanem én magam.
Miután megvolt a kajcsi, jöhet a délután szundi vagy pihi, ami ciki egy felnőtt embertől, de hozzá engedtettem szokni magam. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a rémes kondícióm nem segít abban, hogy délután futócipőt húzzak, és kimenjek kocogni egyet.
Az eszközök és az instrukciók mind megvannak, ahhoz, hogy elérjem a kívánt alakot, a kívánt eredményt. Még a cél is megvan, hogy hova akarok eljutni. Akkor? Akkor mégis hol rontottam el? Miért nem azt látom, amit látni szeretnék, vagy amit mások akarom hogy lássanak? Nincs elég motiváció? A sok like, a sok oldal, ami fitness-szel és mindenszéppelésjóval foglalkozik, nem segítenek nekem abban, hogy elérjem a célom? Rossz célokat tűztem ki? Mindig mástól, vagy máshonnan várjuk a választ, pedig nem kell messzire mennünk, ahhoz hogy rájöjjünk. Bármi is legyen, amit kitűzünk magunk elé. Legyen az mínusz öt kiló, vagy egy autó, vagy akár egy pasi megszerzése. A legjobb és a legpozitívabb, hogy egy lépéssel a többi ember előtt vagyunk, hiszen nekünk van célunk. Nem vagyok elég szép, hogy nem figyel fel rám? Nem tartok be valamit a diétában, hogy nem látom azt a számot a mérlegen? Elveszünk a részletekben, ez a legnagyobb baj. Olyan dolgokat látunk meg, ami csak a folyamat velejárója, és ha nem tetszik, vagy nem tudunk vele azonosulni, az rossz érzést kelt bennünk, és másban keressük a hibát. Rossz az eszközöm? Lehet, hogy ez a rossz diéta, amit kipróbáltam? Kifogásokat gyártunk, hogy miért nem tudjuk megtenni, vagy elérni. Vajon, nem gondoltam eleget a célomra, mások alakították így a körülményeket, amik azt eredményezték, hogy nem azt látom, amit szeretnék a tükörben, nem abban az autóban vagyok, amit szeretnék. Ne másokhoz hasonlítsuk magunkat, hiszen sokan elfelejtik azt, hogy nem vagyunk egyformák. A folyamat közben pedig nem mások változtak, hanem mi magunk. Meggyőztük magunkat arról, hogy nem sikerül. A procedúra közben elveszünk a részletekben, ha nem azt a számot látjuk a mérlegen, amit szeretnénk, rögtön pánikolunk, viszont azzal nem kalkulálunk, hogy azért nem az a szám van a mérlegen, amit látni akarunk, mert még nem értünk oda. A jó munkához idő kell, eközben pedig viaskodunk magunkkal, és a kis démonokkal és hangokkal a fejünkben, ami győzköd minket az igazáról. Van, ki hallgat rá, van pedig pont az ellenkezőjét teszi ennek.
- Ugyan drágám. Hisz mégis, mit akarhatnál még ennél többet? - mondta, majd félretolta a sült krumpliját, kihajolt az ablakon, és rágyújtott a cigarettájára.