noorciusz

Mi van veled, Uszkár?



Március 4-én Los Angelesben a Dolby Theatre-ben tartották meg a 90. Oscar Díjátadó ünnepséget, a szakma legrangosabb elismerésének estjét. A host az idei évben duplázó Jimmy Kimmel személyében kelt életre. Az idei átadó szélsőségektől mentesre sikerült, ám a biztosra ment. A mostani díjátadó az idei legsikertelenebb díjátadónak bizonyult, hiszen "mindösszesen" 26 millió embert ültetett le. Vajon minek köszönhető ez a sikertelen siker? 

A főbb kategóriákban kijelenthetjük, hogy az akadémia tagjai nem okoztak meglepetést: legjobb színésznő kategóriában a mindig lehengerlő Frances McDormand győzedelmeskedett Margot Robbie helyett, legjobb színész kategóriában a végre díjazott Gary Oldman verte kenterbe a mezőnyt, a legjobb női mellékszereplő a zseniális Allison Janney lett, végül de nem utolsó sorban a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában pedig az általam dédelgetett és imádott Sam Rockwell került ki győztesen. A legjobb filmnek az ebihalfiú és a fogyatékkal élő putzfrau történetét, a The shape of Water-t ítélték, egyben a filmért felelős rendezőnek, Iñárritu és Cuarón haverjának, Guillermo del Toro-nak ítélték oda az elismerést. A filmet 12 kategóriában jelölték. 

Frances McDormand 1996-ban a Fargo-ban nyújtott teljesítményéért tartott Oscar-ral akkor

Matthew McCounaghey, Sandra Bullock, Meryl Streep és a győztes Frances McDormand az Oscaron most

Az est hangulatfelelőse Matt Damon "bestie-je", Jimmy Kimmel volt, aki szinte úgy viselkedett, mintha egy új epizódja lenne a műsorának az egész est. Kihagyhatatlanul érintette a megnyitó beszédében Harvey Weintstein-t, Donald Trump elnököt, az All the money in the World körüli, nagy port kavart bérezési ügyet Michelle Williams és Mark Walhberg részvételével. A tavalyi Justin Timberlake okozta lendület az idei évben nem kapott helyet a megnyitón. Sokkal árnyaltabb és óvatosabb viccelődés vette kezdetét az Oscar három órájában. 


"Ez a 90-dik díjatadó ünnepség....Aki ma nem írt történelmet, az szégyelje el magát"

Sam Rockwell

Kimmel egy kis játékot is kitalált, hiszen megígérte, hogy aki a legrövidebb beszédet mondja az átadón, egy jet ski-vel lesz gazdagabb az átadó végén. A bemutatón Dame Helen Mirren is segédkezett. A díjátadó leginkább a nők körül forgott, próbálták kidomborítani ezt, hiszen elég ha Frances McDormand köszönőbeszédét megnézzük, youtube-on jelenleg a 19-dik legnézettebb videó. Még érdekesebb az, hogy érzékelhető a túlzott óvatosság az Oscar részéről. A hagyományoktól eltérően például a legjobb női főszereplő díját nem Casey Affleck, a tavalyi győztes, hanem Jennifer Lawrence és Jodie Foster adták át. Affleck zaklatási botránya miatt nem volt jelen a színpadon, és a nézők soraiban sem. Frances McDormand második alkalommal vehette át az elismerést a -jogosan sok díjat besöprő - Három óriásplakát Ebbing határában című filmért. Ugyanezen filmért kapta meg díját Sam Rockwell is. 
A show zenés előadásokkal tarkítva élvezetesnek és különlegesnek is lett volna mondható. Mary J Blige az első aki a legjobb eredeti zene és a legjobb mellékszereplő díjáért is jelölték. Rita Moreno, színésznő ugyanazt a ruhát vette fel a vörös szőnyegre, mint az 1962-es átadó ünnepségre. Tiffany Haddish is egy 4000 dolláros Alexander McQueen ruhát viselt, már sokadjára, mikor Maya Rudolph-fal konferáltak a színpadon, egy elég humoros szám keretein belül. (Ajánlom Ms. Haddish SNL monológját, a ruha kapcsán. 3:22-nél kezdődik a lényeg) Rachel Morrison az első nő, akit operatőri munkájáért jelöltek az elmúlt 90 évben. Ágnes Varda, a legjobb dokumentumfilm kategóriájában volt jelölve, ezzel ő lett a legidősebb ember, akit valaha jelöltek a díjra. 

Ennyi izgalom, és mérföldkő ellenére hol romlott el a gépezet? Több, mint 26 millió ember nézte végig az átadót, ami relatíve nagy szám, viszont jobb napokban akár 40 millió ember is kíváncsian várta a díjátadót. Komoly üzletet jelent, és komoly presztízs is maga az átadó ténye, és az, hogy immáron 90 éve szolgálják a filmvilág javát. Felhígult volna? Vagy pusztán valóban már érdektelennek mondható a puccparádé?

Tiffany Haddish és Maya Rudolph

Tavaly októberben indult el a szexuális zaklatások korszaka, amely immáron fél évvel később félelmet, óvatosságot és sok feszültséget váltott ki Hollywood-ból. Harvey Weinstein csontvázai a New York Times oldalain előbukkantak és soha nem látott áradatot indítottak el a filmvilágban, a vörös szőnyegen, és akár hogy is, de ez az áradat beleszivárgott a társadalom legapróbb bugyraiba is. Sorra dőltek elő, azok a több éves, vagy évtizedes esetek, amelyek során szexuális zaklatás vagy szexuális erőszak áldozatai lettek nők, és férfiak egyaránt. Mira Sorvino állítása szerint, azért alakult úgy a karrierje ahogy, mert visszautasította a visszautasíthatatlan Weinstein-t. Ezzel a karrierje bánta. Legutóbb Brendan Fraiser vallott arról, hogy őt is zaklatták karrierje során, ez pedig olyan ellenérzést váltott ki belőle, amelyről sokáig nem beszélt. Visszavonult a rivaldafénytől, és a Paramount Channel családi filmes kategóriára száműzte magát. Weinstein után az egyik legnagyobb port kavaró esete az volt, mikor a pazar színészi képességekkel megáldott Kevin Spacey húzta ki maga alól a talajt azzal, hogy egy közleményben kért elnézést mindenkitől, akit a karrierje során megbántott viselkedésével, és amúgy meleg. A kenyeret és sikert adó House of Cards forgatását leállították, majd kirúgták - az Oscar reklámsávjában adták az új évad spotját Robin Wright-tal, Sean Penn bitang jó nő exfeleségével a főszerepben - és az All the money in the World című filmből is likvidálták, helyét Christopher Plummer-rel töltőtték ki, amely annyira sikeresnek bizonyult Scott-éknak, hogy hozott egy potya Oscar jelölést a legjobb férfi mellékszereplői kategóriában. 

Allison Janney és Oscar

Leginkább az figyelhető meg, hogy a nép és a nézők nem az Oscar bojkottját hirdették meg, hanem a képmutatás és a pucc bojkottját. Hollywood csak egy állomás ebben az egészben. Szinte tényleg minden héten kiderül valamelyik nagyon híres emberről, hogy a múltjában elkövetett szexuális tartalmú bűncselekményt. Nem azt mondom, hogy helyén van, ha valaki ilyen volumenű dolgot követ el, csendben marad róla, az áldozat pedig önnön magát hibáztatja a történtekért. Sosincs helyén ez a dolog, mindenképp meg kell fizetnie mindenkinek azért, ha ilyet követ el, szándékosan, hogy bántson valakit. Ha Hollywood-ra vetítjük le kicsiben, hiszen akár Afrikában, akár a Távol-Keleten, nap mint nap követnek el erőszakot nők ellen, van, hogy legitimizált formában, büntetés nélkül patriarchális berendezkedésben, akkor joggal mondhatjuk, hogy elég volt. Elég volt abból, hogy gusztustalan és még undorítóbb dolgok kerülnek ki a filmipar bugyraiból, kiszolgáltatott helyzetbe hozva ezzel másokat, ami kihasználásban és megaláztatásban maximalizálódik. Ez a tény, pedig hogy a torkunkon nyomják le a szaftos és elfogadhatatlan részleteket, bizony arra kényszeríti a nézőt, hogy demonstráljon. Mert elég volt. Jelen esetben azzal, hogy nem nézi meg az Oscart, mert ugyanmár! Minek? Csomó vásári majom ül össze egy nagy teremben, csak azért, hogy megmutassák kinek jobb a ruhája, vagy épp hogy hogyan versengenek az aktuális jelöltek. Már rég nem a film szeretetéről és a filmipar ünnepléséről szól, sokkal inkább torzult az arculat, és a gépezet már nem színvonalat nyújt a megfeleltetéshez és a fejlődéshez, hanem a pont fordítva. A rendszer akar megfelelni mindenkinek, ez pedig tudjuk, hogy lehetetlen vállalkozás. 

Odaáig nem merészkedtek, hogy az Oscar-ra is meghívják. Tonya Harding a Golden Globe-on

Valahol persze azt tudjuk, és mélyen, legbelül, gonosz vigyorunkat visszafojtva, valahogy örülünk annak, hogy Tonya térden vágatta Nancy-t. 

Tovább
0

A nevem Tonya



A harag rossz tanácsadó, a bosszú rossz tanácsadó. Közhelyes állítások, amelyek egyértelmű kijelentések, viszont bármilyen szituációban megállják a helyüket, és igazak is. Általános igazságok, amiket tudunk mélyen legbelül, de a kis ördög a vállunkun azt mondja, VENDETTA. Elborul az elménk, és a józan ész szabályait néha meg is szegve hallgatunk a rossz tanácsadónkra, akinek még csak fizetnünk sem kellett a tippért. Tényleg igaz az a klísé is, hogy az élet írja a legfordulatosabb és leghihetetlenebb történeteket. Ezt Nancy Kerrigan és Tonya Harding története leginkább képes alátámasztani. 

harag haragsprint tonya harding nancy kerrigan reblog

Tonya Harding

Tonya Harding utóélete talán sokkal híresebb és hírhedtebb, mint maga a karrierje, amely ellenben egyáltalán sem szégyenteljes, neve pedig két dologról ismert: a jégkorcsolyázó pályafutása, valamit a tény, hogy 1994-ben egy életre eltiltották attól. Tonya Harding 1970-ben született az Oregon állambeli Portland-ben. Édesanyja Lavona Harding, aki 7-szer ment férjhez, Harding pedig az ötödik házasságából született gyermek. Tonya 4 évesen ismerkedett meg a jégkorcsolyázás világával, egy éven belül pedig megnyerte az első bajnokságát. Ezidőtájt, már szemmel láthatóvá vált, hogy anya és lánya között nem a legfelhőtlenebb viszony fog kialakulni. A csapattársak, akik még emlékeztek erre az időszakra, Lavona Hardingot egy karakán és agilis nőnek írták le. Gyakran kiabált lányával, ribanc és hülye jelzőkkel illette. Az egyik leírás szerint, mikor Tonya nem anyja elvárásainak megfelelően teljesített, egy fésűvel verte meg lányát, annak ellenére, hogy Tonya soha nem adta fel a harcot. A későbbiekben az anyja folytatta a bántalmazást mentálisan illetve fizikálisan is. Ez a törtető jellem Tonya Harding korcsolyázási stílusát és életét is meghatározta, a teljességhez az is hozzátartozik, hogy nem tartozott a klasszikus és kecses szépségekhez, akik jellemzik ezt a sportágat. Apjával közvetlenebb kapcsolatot ápolt, hiszen ő tanította meg horgászni és autót szerelni is, nem mellesleg lőni is. 
15 évesen találkozott Jeff Gillooly-val, aki három évvel idősebb volt Tonya-nál, ennek ellenére - és persze az anyja folyamatos nyomása hatására is - négy év múlva hozzáment Gillooly-hoz. Igazi se veled-se nélküled kapcsolatnak ígérkezett házasságuk, hiszen a következő évben beadták a válókeresetet, amelyet visszavontak, majd ismét a szeparálás került elő. 

Harding stílusa és karrierje is igencsak kilóg a sorból, hiszen keményen és határozottan korcsolyázott, ő volt például az első amerikai nő aki rövidprogram során teljesítette a tripla axelt, illetve az első nő, aki sikeresen végrehajtott két tripla axel-t egyéni versenyen. Ezzel szemben sok kritika érte a személyét is, hiszen dohányzott és ivott is alkoholt, a fotósok legnagyobb örömére, nyilvánosan. Egyszer egy baseball ütővel fenyegetett meg egy személyt, mikor az újságírók kérdezték az esetről és a részletekről, Tonya csak annyit válaszolt, hogy az ütő műanyag volt. 
1991-ben jött az áttörés Tonya számára, hiszen a világbajnokságon második helyezett lett, és az amerikai bajnokságon pedig a legjobbnak járó helyet sikerült megkaparintania. A világbajnokság harmadik helyezettje pedig nem volt más, mint Nancy Kerrigan. 

harag haragsprint tonya harding nancy kerrigan reblog

Tonya Harding és Nancy Kerrigan


Nancy Kerrigan háttere szöges ellentéte volt Harding gyerekkorának és családjának. Kerrigan a három gyermek közöl a legfiatalabbként született 1969-ben. A két bátyja, az édesanyja és az édesapja végig támogatták a jégkorcsolyázó lány álmait, olyannyira, hogy az édesapja még plusz munkákat is vállalt azért, hogy finanszírozni tudja Nancy gyakorlását és  fejlődését. Két testvére Michael és Mark is a jégen találták meg a számításukat, hiszen mindketten hokijátékosok lettek, így talán a családban maradt a jég szeretete. 

1994. január 6-a az a nap, mikor mindkettejük neve bevonult a hírhedt történelembe, kinek támadó, kinek áldozat nevén. Harding a 90-es évek elején egyre inkább visszaesett a listán, hiszen az olimpián negyedik helyezést ért el, 1992-ben az amerikai bajnokságon Kerrigan egy hellyel előrébb végzett, így osztoztak a második és a harmadik helyen. Tonya így komolyan aggódhatott a jövője miatt, hiszen Nancy Kerrigan tört és haladt előre a versenyek folyamán. Kellően zavarhatta, hiszen a sajtó és a közvélemény is kedvelte a kecses, mosolygós és kedves Kerrigan-t, amiből a támogatók által jól is profitált, - a Reebok-kal és az Evian-nal is szponzori szerződésben állt Kerrigan - ellenben Harding verejtéke még nem fizetődött ki, a helyi sajtó által nem kapott akkora figyelmet, amekkorát -állítása szerint- ő megérdemelt volna. A legélesebb példa erre, hogy Kerrigan fellépő ruháit általában Vera Wang tervezte, míg Harding saját magának készítette azt.
 1993-ban el is vált férjétől Jeff Gillooly-tól, akivel szemben még jogi védelmet is kért, hiszen egy alkalommal a férfi fegyvertartási engedélyétől annyira tartott, hogy azt hitte, a férje meg fogja ölni. A balul elsült házasság, az anyagi nehézségek és persze Nancy Kerrigan-nel való rivalizálása nem adtak Harding számára túl sok opciót. 

harag haragsprint tonya harding nancy kerrigan reblog

A rivális előtérben



Harding a volt férjét, Jeff Gillooly-t felbérelve kieszelték a sporttörténelem talán leggroteszkebb, és első hallásra legnevetségesebb tervét, Nancy Kerrigan likvidálását illetőleg. Az ötlet csiszolásában Gillooly egyik barátja Shawn Eckhardt, Derek Smith és annak rokona Shane Stan segítettek, a véghezvitelét pedig a következő év január 6-ra időzítették. Smith és Stan elutaztak Detroit-ba, a Cobo Arena-ba, ahol Kerrigan épp a napi gyakorlását végezte. A kötelező edzés után, Kerrigan épp az újságírók kérdésére indult válaszolni, Stan azonban követte őt, és egy rendőrség által használt is bottal, viperával a jobb térde felett megütötte Kerrigan lábát, aki összeesett, szerencsére csak zúzódást szenvedett el, Stan pedig elmenekült a helyszínről. Kerrigan a sírás közepette annyit tudott kiabálni a sírástól elfojtott hangon, hogy Miért? Miért? Miért? Az eset gyors médiavisszhangot váltott ki, és további kérdésekre adott okot, amik megválaszolatlanul álltak. Ki és miért tette ezt? Harding megnyerte a 94-es amerikai bajnokságot, Kerrigan hiányában. 

harag haragsprint tonya harding nancy kerrigan reblog



Eckhardt viszont elkövetett egy hibát, és a barátainak elkezdett hencegni és beszélni a tervről, amit kieszeltek Harding érdekében, ami természetesen kitudódott, ráadásul Stan pedig egy nyilvánvaló nyomot hagyott maga után a nyomozóknak, amelyen el tudtak indulni, így 1994. február 1-jén végeredményként Gillooly beismerő vallomást tett az elkövetett tettekről, és letöltendő börtönre, 2 évre ítélték őt és Eckhardt-ot is. A lillehammer-i olimpiai játékok két héttel ez után kezdődtek, Kerrigan helyre jött a támadás után, Harding pedig szintén részt vett a játékokon, így érezhetően kínos hangulat uralkodott a játékok ideje alatt. Jól mutatja az az adat is, hogy mindenképp figyelemre méltó eseménynek lehettünk tanúi, hogy az 1994-es téli lillehammeri olimpiai játékok műkorcsolya versenye volt az egyik legnézettebb sportesemény a sporttörténelemben. Kerrigan az egyik legjobb produkcióját nyújtotta, és megszerezte a második helyet, míg Harding épp ennek az ellenkezőjét sikerült prezentálnia, de még az ugrásai sem sikerültek, majd sírva fakadt, és még ennek tetejében a cipőfűzője is elszakadt. A szegényes eredménye meg is mutatkozott, hiszen a Katarina Witt után végzett a nyolcadik helyen az összesítésben. 

Tonya Harding felelőssége is kiderült az ügy kapcsán, viszont nem ítélték börtönbüntetésre, ellenben három év próbaidőt kapott, illetve 100 000 dollár megfizetésére kötelezte a bíróság. Gillooly pedig a börtönbüntetése után nevet változtatott. Hardingot 1994-ben egy életre eltiltották a műkorcsolyától és többet nem indulhatott versenyen sem. Az eset után Harding próbálkozott a hírnevét pozitív irányba terelni, így mind zenei pályán, mind színészi pályán próbálkozott. A Golden Blades nevű zenekarának egyetlen egy fellépése volt, viszont előadás híján a közönség "kifújolta" a színpadról. A negatív megítélésen nem segített az sem, hogy egy szexvideó is kiszivárgott, ami a Gillooly-val kötött esküvőjét követően került felvételre. Próbálkozott még boxolói karrierrel is egy tévéműsor keretein belül. Kerrigan 1994-ben "nyugdíjazta" magát, későbbiekben ő is szintén televíziós karrierben gondolkodott, ékes bizonyítéka, hogy 2017-ben részt vett a Dancing with the Stars idei évadjában. 

Kerrigan állítása szerint Harding sosem ismerte be tettét, és sosem kért tőle bocsánatot. A történetükről film is készült Margot Robbie főszereplésével, I, Tonya címen, aminek 2017. december 8-án lesz premiere. Érdekesség, hogy Robbie sosem hallott a történetről, és azt hitte, hogy az ügyes forgatókönyvírók szüleménye az egész történet. 

Bárhogy is döntsön az ember, a harag is rossz tanácsadó. A rossz hírnév viszont megbélyegez.

Tovább
0

HTML

noorciusz

blogavatar

Szeretek írni. Ennyi elég is.