Március 4-én Los Angelesben a Dolby Theatre-ben tartották meg a 90. Oscar Díjátadó ünnepséget, a szakma legrangosabb elismerésének estjét. A host az idei évben duplázó Jimmy Kimmel személyében kelt életre. Az idei átadó szélsőségektől mentesre sikerült, ám a biztosra ment. A mostani díjátadó az idei legsikertelenebb díjátadónak bizonyult, hiszen "mindösszesen" 26 millió embert ültetett le. Vajon minek köszönhető ez a sikertelen siker? 

A főbb kategóriákban kijelenthetjük, hogy az akadémia tagjai nem okoztak meglepetést: legjobb színésznő kategóriában a mindig lehengerlő Frances McDormand győzedelmeskedett Margot Robbie helyett, legjobb színész kategóriában a végre díjazott Gary Oldman verte kenterbe a mezőnyt, a legjobb női mellékszereplő a zseniális Allison Janney lett, végül de nem utolsó sorban a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában pedig az általam dédelgetett és imádott Sam Rockwell került ki győztesen. A legjobb filmnek az ebihalfiú és a fogyatékkal élő putzfrau történetét, a The shape of Water-t ítélték, egyben a filmért felelős rendezőnek, Iñárritu és Cuarón haverjának, Guillermo del Toro-nak ítélték oda az elismerést. A filmet 12 kategóriában jelölték. 

Frances McDormand 1996-ban a Fargo-ban nyújtott teljesítményéért tartott Oscar-ral akkor

Matthew McCounaghey, Sandra Bullock, Meryl Streep és a győztes Frances McDormand az Oscaron most

Az est hangulatfelelőse Matt Damon "bestie-je", Jimmy Kimmel volt, aki szinte úgy viselkedett, mintha egy új epizódja lenne a műsorának az egész est. Kihagyhatatlanul érintette a megnyitó beszédében Harvey Weintstein-t, Donald Trump elnököt, az All the money in the World körüli, nagy port kavart bérezési ügyet Michelle Williams és Mark Walhberg részvételével. A tavalyi Justin Timberlake okozta lendület az idei évben nem kapott helyet a megnyitón. Sokkal árnyaltabb és óvatosabb viccelődés vette kezdetét az Oscar három órájában. 


"Ez a 90-dik díjatadó ünnepség....Aki ma nem írt történelmet, az szégyelje el magát"

Sam Rockwell

Kimmel egy kis játékot is kitalált, hiszen megígérte, hogy aki a legrövidebb beszédet mondja az átadón, egy jet ski-vel lesz gazdagabb az átadó végén. A bemutatón Dame Helen Mirren is segédkezett. A díjátadó leginkább a nők körül forgott, próbálták kidomborítani ezt, hiszen elég ha Frances McDormand köszönőbeszédét megnézzük, youtube-on jelenleg a 19-dik legnézettebb videó. Még érdekesebb az, hogy érzékelhető a túlzott óvatosság az Oscar részéről. A hagyományoktól eltérően például a legjobb női főszereplő díját nem Casey Affleck, a tavalyi győztes, hanem Jennifer Lawrence és Jodie Foster adták át. Affleck zaklatási botránya miatt nem volt jelen a színpadon, és a nézők soraiban sem. Frances McDormand második alkalommal vehette át az elismerést a -jogosan sok díjat besöprő - Három óriásplakát Ebbing határában című filmért. Ugyanezen filmért kapta meg díját Sam Rockwell is. 
A show zenés előadásokkal tarkítva élvezetesnek és különlegesnek is lett volna mondható. Mary J Blige az első aki a legjobb eredeti zene és a legjobb mellékszereplő díjáért is jelölték. Rita Moreno, színésznő ugyanazt a ruhát vette fel a vörös szőnyegre, mint az 1962-es átadó ünnepségre. Tiffany Haddish is egy 4000 dolláros Alexander McQueen ruhát viselt, már sokadjára, mikor Maya Rudolph-fal konferáltak a színpadon, egy elég humoros szám keretein belül. (Ajánlom Ms. Haddish SNL monológját, a ruha kapcsán. 3:22-nél kezdődik a lényeg) Rachel Morrison az első nő, akit operatőri munkájáért jelöltek az elmúlt 90 évben. Ágnes Varda, a legjobb dokumentumfilm kategóriájában volt jelölve, ezzel ő lett a legidősebb ember, akit valaha jelöltek a díjra. 

Ennyi izgalom, és mérföldkő ellenére hol romlott el a gépezet? Több, mint 26 millió ember nézte végig az átadót, ami relatíve nagy szám, viszont jobb napokban akár 40 millió ember is kíváncsian várta a díjátadót. Komoly üzletet jelent, és komoly presztízs is maga az átadó ténye, és az, hogy immáron 90 éve szolgálják a filmvilág javát. Felhígult volna? Vagy pusztán valóban már érdektelennek mondható a puccparádé?

Tiffany Haddish és Maya Rudolph

Tavaly októberben indult el a szexuális zaklatások korszaka, amely immáron fél évvel később félelmet, óvatosságot és sok feszültséget váltott ki Hollywood-ból. Harvey Weinstein csontvázai a New York Times oldalain előbukkantak és soha nem látott áradatot indítottak el a filmvilágban, a vörös szőnyegen, és akár hogy is, de ez az áradat beleszivárgott a társadalom legapróbb bugyraiba is. Sorra dőltek elő, azok a több éves, vagy évtizedes esetek, amelyek során szexuális zaklatás vagy szexuális erőszak áldozatai lettek nők, és férfiak egyaránt. Mira Sorvino állítása szerint, azért alakult úgy a karrierje ahogy, mert visszautasította a visszautasíthatatlan Weinstein-t. Ezzel a karrierje bánta. Legutóbb Brendan Fraiser vallott arról, hogy őt is zaklatták karrierje során, ez pedig olyan ellenérzést váltott ki belőle, amelyről sokáig nem beszélt. Visszavonult a rivaldafénytől, és a Paramount Channel családi filmes kategóriára száműzte magát. Weinstein után az egyik legnagyobb port kavaró esete az volt, mikor a pazar színészi képességekkel megáldott Kevin Spacey húzta ki maga alól a talajt azzal, hogy egy közleményben kért elnézést mindenkitől, akit a karrierje során megbántott viselkedésével, és amúgy meleg. A kenyeret és sikert adó House of Cards forgatását leállították, majd kirúgták - az Oscar reklámsávjában adták az új évad spotját Robin Wright-tal, Sean Penn bitang jó nő exfeleségével a főszerepben - és az All the money in the World című filmből is likvidálták, helyét Christopher Plummer-rel töltőtték ki, amely annyira sikeresnek bizonyult Scott-éknak, hogy hozott egy potya Oscar jelölést a legjobb férfi mellékszereplői kategóriában. 

Allison Janney és Oscar

Leginkább az figyelhető meg, hogy a nép és a nézők nem az Oscar bojkottját hirdették meg, hanem a képmutatás és a pucc bojkottját. Hollywood csak egy állomás ebben az egészben. Szinte tényleg minden héten kiderül valamelyik nagyon híres emberről, hogy a múltjában elkövetett szexuális tartalmú bűncselekményt. Nem azt mondom, hogy helyén van, ha valaki ilyen volumenű dolgot követ el, csendben marad róla, az áldozat pedig önnön magát hibáztatja a történtekért. Sosincs helyén ez a dolog, mindenképp meg kell fizetnie mindenkinek azért, ha ilyet követ el, szándékosan, hogy bántson valakit. Ha Hollywood-ra vetítjük le kicsiben, hiszen akár Afrikában, akár a Távol-Keleten, nap mint nap követnek el erőszakot nők ellen, van, hogy legitimizált formában, büntetés nélkül patriarchális berendezkedésben, akkor joggal mondhatjuk, hogy elég volt. Elég volt abból, hogy gusztustalan és még undorítóbb dolgok kerülnek ki a filmipar bugyraiból, kiszolgáltatott helyzetbe hozva ezzel másokat, ami kihasználásban és megaláztatásban maximalizálódik. Ez a tény, pedig hogy a torkunkon nyomják le a szaftos és elfogadhatatlan részleteket, bizony arra kényszeríti a nézőt, hogy demonstráljon. Mert elég volt. Jelen esetben azzal, hogy nem nézi meg az Oscart, mert ugyanmár! Minek? Csomó vásári majom ül össze egy nagy teremben, csak azért, hogy megmutassák kinek jobb a ruhája, vagy épp hogy hogyan versengenek az aktuális jelöltek. Már rég nem a film szeretetéről és a filmipar ünnepléséről szól, sokkal inkább torzult az arculat, és a gépezet már nem színvonalat nyújt a megfeleltetéshez és a fejlődéshez, hanem a pont fordítva. A rendszer akar megfelelni mindenkinek, ez pedig tudjuk, hogy lehetetlen vállalkozás. 

Odaáig nem merészkedtek, hogy az Oscar-ra is meghívják. Tonya Harding a Golden Globe-on

Valahol persze azt tudjuk, és mélyen, legbelül, gonosz vigyorunkat visszafojtva, valahogy örülünk annak, hogy Tonya térden vágatta Nancy-t.