Nagyon fáj a fejem.

Hányinger kerülget vízszintesen is. Fáj a szemem, kinyitom és a fájdalom csak még erősebb. Ilyenkor kellene északra költözni, ahol hónapokig sötét van. Inkább lennék depressziós, mint hogy elviseljem a napfényt. Jelenleg. Puha az ágy. Ez az egyetlen pozitívum most. Többet nem tudok felsorolni, mivel nem tudok még magamról. Amire vágyom, az egy palack víz, mivel a szám egyenlő a sivataggal nyáron, meg olyan mint amikor nem kívánom a barátomat...száraz. Csontszáraz. Fel kell ülnöm, máskülönben az egész napom itt fogom tölteni ebben a puha, drága...áh, nem kelek fel. Valami nem stimmel. Muszáj felkelnem...ez nem az én ágyam. Egyáltalán nem az én szobám, nem...nem az én pólóm...és nem az én lakásom. Már csak egy kérdésem van. Ki fekszik itt mellettem? 

Ittam. Sokat, nagyon sokat. Persze nem cidert, hanem kicsit keményebbet, volt a nevében x, meg azt hiszem b. Mi másért tettem volna? Igen, szabad szombatom volt, evidens, hogy ilyenkor seggrészeg az ember, és kihasználja azt, hogy MÁSNAP (igen, leírtam, leírtam a tematikát! Mint amikor a szereplő kimondja a film címét a filmben) nem kell hajnali négykor kelnie, azért hogy hatkor elkezdje a malomkereket. Imádtam, minden egyes percét. Egyetlen kellemetlen jelenete az volt az estének, hogy olyan 11-től teljes képszakadásom van. Csak jelenetekre emlékszem, sétára, kiabálásra, és sötétségre. 

Megérkeztünk a helyre. A város közepén levő szórakoztató egység helyi látványosság. A szemben levő bokorba a helyi lakosság 40%-a (köztük én is) hányt bele, de senkit nem zavar. Ez a funkciója. (a zöld pólósok vitatkoznának velem, de komolyan. Ez a növény igényli a masszív gyomorsavat.) Kiöltöztem, mert hát csak szombat este. Két barátnőmmel érkeztem (más kérdés, hogy kivel távoztam) mindketten eltűntek az este folyamán, gondolom ez is hozzájárult az egész rejtély kialakulásához, hiszen nem volt visszatartó erő. A pulthoz érve, első kör leadva.

A szórakozó helyeken két nagy problémával találkozik az ember, amit rövid időn belül kénytelen megoldani:

  • az egyik az az hogy ha nem ismeri a pultosokat, mennyi időbe telik, míg sorra kerül. Gondoljunk bele, minimum 15-20 percet igénybe vesz. Ha keményebb éjszaka megyünk, több ember, fokozottabb fogyasztás, leterheltebb pultosok, vagyis redukálódnak az esélyeink a hosszú lépés megtétetlére. (tudom miről beszélek, voltam a túloldalon.)
  • A másik pedig az ülőhely. Ezt nem kell magyaráznom

másnap masnap részeg reblog maraton

másnap masnap részeg reblog maratonTúlcsordult

Szeretek inni. Hazudnék, ha azt mondanám nem. De mindenki hazudik, így az elején csak szürcsölgeti a screw drivert, és szendén nézegeti a teremben lévő embereket, és iszogat. Mosolyog. Majd valaki visszamosolyog. Helyesnek helyes, de nincs rajtam a szemüveg. (nem nagyon látok távolra, nem egy ismerősöm bunkózott le a nyílt utcán, azért mert nem köszöntem. Hozzáteszem szürkület volt, és ...na, nem látok. Ciki, nem ciki. Ha szembe jönnek velem, sokszor van, hogy nem ismerem meg az embereket. Egyszer a saját anyámat nem ismertem meg. De anyám meg úgy volt vele, hogy eddig is látott eleget, majd csendben elsétált mellettem tova-tovább.) Odajön. Hirtelen. Majd köszön. Elmonfondíroztam, hogy köszönjek vissza, vagy forduljak el, vagy engedjek a női szeméremnek, és kezdjem el dobálni a hajam? Köszönök. Inkább, az valahogy evidens. Meg nem bunkó. Elkezdtünk csevegni, majd rájöttem, hogy nem csak jóképű, de értelmes is. Mi sem burzsujabb, mint az aktuálpolitikai hírekről beszélgetni, szombat este, egy pohár Chivas mellett. (kis jég kell, meg nekem egy kis kóla. Nem vagyok annyira kemény, mint a kád széle. A kakaót sokkal jobban preferálom)  De meghívott rá. Kifizette. Így meg kell innom, annyi van még benne, hogy azért még egy repülőgép is leszállna, az tuti. 

Kezdődik. Tovább beszélgetünk a menekültkérdésről, a moziról, miegymásról. Nem tudom mik a szándékai. Valahogy nem tudok elmenni rajta. Jófejnek jófej, de nyugtalanít a jelenléte. (negyedik X-es kör. Szerintem metaxa...de nem vagyok biztos benne.) Bekong a fejem, és elkezdődik az illuminált állapot. Nagyon mosolyog. De nem tudom min. Rajtam, vagy az egész helyzeten. Ismerős a gyerek, de nem tudom hova rakni. Megrezgett a telefonja, rátekint, elmosolyog, visszateszi a mellékzsebébe, és folytatja a monológját. Nem tetszik neki, az itthoni propaganda, nekem pedig csak annyi jön ki , hogy egyetértek vele, és nekem sem tetszik a panda. Összefolyik minden. Lassan 11. Még egy jelenetre emlékszem a női mosdóban. (Hermione óta tudjuk,hogy lányok egyedül nem mehetnek mosdóba, mert megtámadja őket a troll.) Összetalálkoztam a barátom volt barátnőjével, aki amúgy jófej, nincs vele baj, csak nekem panaszkodik a barátomra, amit nem teljesen értek, de mivel nem vagyok bunkó, így nem szakítom félbe. És mivel részeg vagyok, nem is lennék képes más verbális kommunikációra, de ahogy elnéztem, neki sem volt baj a véralkohol szintjével. 

Az időérzék ilyenkor teljesen elmosódik, nem nagyon tudja az ember, hogy mennyi idő telt el, és mennyi időt érzékelt. (A relatív idő mindig rövidebb, mint a tényleges. Ezt az alkohol négyzetére emelve megkapjuk eredményül, hogy anyám körözést ad le a rendőrségen, mert nem tudja hol vagyok. Pedig csak a mosdóba mentem ki. ) Visszavánszorogtam az asztalhoz, és elindultunk. 

...képszakadás...

másnap masnap részeg reblog maraton

Még mindig...

Ma reggel kapok a fejemhez.

Ismeretlen fej, ismeretlen hely. Mégis hol vagyok? Felkelek, és körbenézek, vajon merre lehet a konyha? Ismerős a hely, de valahogy mégis furcsa. Helytelenül helyesen van a helyén minden. Zsong a fejem, és egy pohár víz kell. Büdös a szám, kócos a hajam. Forog a világ. Felkapok valamit magamra, és kimegyek...túlzás, hogy megyek, de a lábamon állva, mégis minek neveznénk? Vánszorgás? Mászás? Megállok a csap előtt, lehajtom a szám, a csap alá, és folyik a víz  mindenhová. Talán kellene egy pohár? 

Hátulról valaki megölel. A barátom az....nem értem, hisz nem is ő feküdt mellettem. (De igen, ő volt, csak az ágyon fordítva aludtam el, és a lábát hittem a fejének, én pedig még mindig részeg vagyok.) Hallotta, hogy mi volt tegnap este, megfogadja, hogy soha többet nem enged el egyedül. Kacag, nagyon kacag. Nem velem, hanem rajtam. Talán azért, mert folyik a víz a szám széléről, hogy a hajam is olyan lett, vagy mert rájön, hogy nem emlékszem semmire? 

De ha ez a másnap, miért nem emlékszem, hogy mi történt aznap? 

II. rész...hamarosan. 

Keressétek Norciuszt !